Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 2. szám - KRÓNIKA - Horváth Zoltán–Pecze Ferenc: Két évtized nemzetközi tudományos együttműködésének újabb eredményei: a 16. (budapesti) jogtörténeti konferencia / 459–465. o.

tén kialakult államoknak a két világháború közötti fejleményeit a hajdani magyar és osztrák közigazgatás ismerete nélkül aligha lehetne megérteni. Két nagy előadás egymást feltételező szerves kapcsolatban volt. A hazai közigazgatást Csizmadia Andor kiépítésének kezdetétől egészen az első tanácstörvényig követi, Martonyi János lényegében ott indul, ahol előbbi befejezte. Martonyi szerint az általa vizsgált időszak (1950—1975) a jogtörténet tulajdonképpeni tárgya még nem lehetne, de ismerete az előzmények alaposabb megértése érdekében mégsem közömbös. Az innen származó periodizációs határvita mind a tételes diszciplínák, mind a jogtörténet-tudomány javára oldható meg. Nálunk az államigazgatási jogot, a harmadik tanácstörvényre (1971) tekintettel, a hatvanas évekkel bezárólag már történeti módszerrel is kell vizsgálni. Ebben azonban a társtudományok sokat segíthetnek, amint jelenleg magas színvonalon tették, hiszen a még hatályos jogról annak idején végzett elemzéseik mérlegelését a jogtörténeti kutatók amúgy sem mellőzhetnék. Csizmadia Andor igazgatástörténeti munkásságának egyik hatása, hogy helyesbíti egyes intézményekről a külföldi szaktudományban elterjedt egysíkú nézeteket. Az újabbak közül fontosak a moszkvai történettudományi világkongresszuson tartott nemzeti referátuma (1970); a közigazgatástörténeti kutatásokról szóló írása (MTA 1973); a legutóbbi szintézise (1976) stb. Mostani előadásából is a hazai és külföldi szűkebb szakterületeken kívül a történettudomány és a közigazgatási gyakorlat egyaránt meríthet. Elválaszthatatlan ettől az alkotómunkától, miként Kovács Kálmán és Horváth Pál esetében is, a szervező-irányító tevékenység, amelyet a szakágazat nemzetközi kapcsolatainak ápolásában fejtettek ki. Az első szekcióban kronológiailag legkorábbi időszakhoz Hajdú Lajos referátuma nyúlt. Behatóan tárgyalta II. József koncepcióját a magyarországi regionális igazgatási szervezetről. Búzás József a kiegyezés utáni évtized igazgatási kérdésiben kalauzol, Bálás Gábor pedig az erdélyi székek megyei szervezetbe történt átfejlesztését mutatta meg. A szlovák nemzeti párt városigazgatási politikáját M. Potemra, a kassai városigazgatás kérdéseit M. Mihókova — mindkettő e század első két évtizedére — újabb kutatási adatokkal vázolták. A két világháború között szorosabban körülhatárolt témákra több hazai és vendégelőadás összpontosult. Rövidebb időtartamot vizsgál tüzetesen Degré Alajos, akinek referátuma új eredményeket feltáróan mutatja be századunk húszas éveiben a magyarországi városigazgatás változatait. Stefánia Mertanová a szlovákiai igazgatást az 1918— 1930-as évek, míg J. Karpat a második világháború vetületében vizsgálta annak szervezetét. Budapest főváros első szocialista igazgatásszervezete kapcsán a gazdasági-politikai átalakulás hatását Pecze Ferenc fejtette ki. Vázolta a két forradalomban kiépített első hazai munkaügyi tárca és a fővárosi szervek között a hatáskörök megosztásának kérdéseit. Másfél éves időszak (1918-1919) tervezeteit és intézkedéseit értékeli, amelyek az un. központi és a kerületi szakigazgatás egységeinek felépítésére, valamint demokratizá461