Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 2. szám - KRÓNIKA - Horváth Zoltán–Pecze Ferenc: Két évtized nemzetközi tudományos együttműködésének újabb eredményei: a 16. (budapesti) jogtörténeti konferencia / 459–465. o.

lenyomatokban is megkapták Pecze Ferenc ugyanott közzétett munkáját (365-387.1.), amely másfél évtized multilaterális együttműködését tárgyalja. Erre az összefoglalásra a jogtörténeti egyetemi tankönyv hivatkozott, időközben pedig francia, orosz és szlovák nyelveken publikálták, míg megjelenése folyamatban van magyarul is. A konferencia mintegy félszáz előadásának felmérése nem könnyű feladat. Jóllehet témája: a városi és regionális közigazgatás az utolsó száz évben Közép- és Kelet-Európában, anyagának egy része ezen túlterjeszkedik. így a repertoárt megközelítő pontossággal három csoportra lehet osztani. Igen terjedelmes anyag tárgyalja a volt osztrák—magyar monarchia,illetve az annak területén kialakult államok közigazgatástörténetét. A második csoportba sorolhatók túlnyomó többségükben a lengyel, szovjet, bolgár, román, NDK, belga, holland közigazgatás fejlődését taglaló referátumok. A harmadikba tartozó előadások a megadott központi téma határán változatos anyagot szolgáltatnak. Ezek közös jellemzője, hogy valamennyi az alaptémakörhöz kapcsolódó fontos jogtörténeti kérdést tárgyalt. A tanácskozás nemzeti referátumait a szófiai F. Miikova, a berlini I. Meízer, a bécsi E. Melichar, a krakkói L. Pauli, a bukaresti V. Gionea, a moszkvai G. A. Litvinova, a prágai K. Maly, a pozsonyi L. Bianchi, illetőleg Csizmadia Andor és Kovács Kálmán készítették. A fent említett első csoport nagyszámú előadása további tagolást kíván. Köztük a századfordulónál korábbi közigazgatással Hajdú Lajos, Búzás József, Bálás Gábor (Budapest), Szita János (Pécs), Baran, Bartel (Krakkó), Ogris, Brauneder (Bécs) referátumai foglalkoztak. E század kezdetéről a szocialista forradalmakig terjedő fejlődést M. Potemra, M. Mihóková (Kassa) dolgozták fel. Néhány előadás anyagául a korszakváltástól a második világháborúig (vagy azt is meghaladóan) eltelt idő közigazgatásának egyes mozzanatait választották. Ebbe a körbe St. Mertanová, J. Karpat, Klimko (Pozsony), Pecze Ferenc (Budapest), Degré Alajos (Zalaegerszeg), Farkas Gábor (Székesfehérvár), Martonyi János (Szeged), M. Dolezal, Litsch (Prága), Hofmeister (Bécs) anyagai illeszkedtek. A korszakhatárokon áthaladó előadásokat Kállay István, Máthé Gábor (Budapest), V. Urfus (Brno) és mások tartottak. A nemzeti referátumokat a csoportosítási helyzetüktől függetlenül ismételten nem említjük. E referátumok útján a közigazgatás fejlődését a XVIII. század végétől századunk derekáig, sőt esetenként azon túl is végig lehet kísérni. Kiváló következtetési alapot nyújtanak ezek a további haladás irányára is. Megállapításokat tettek arról, hogy a kettős monarchia közigazgatási szervezete mennyiben maradt fenn az egykori területén létesült államokban (lásd pl. Bianchi és Zavacká előadását). A helyi sajátosságok, majd később a szocialista átalakulás ugyanazon jogintézményekből eltérő változatokat hívtak életre. De egyúttal a kedvező tapasztalatok hasznosításával a közös vonások is egyre inkább tért hódítanak. Az előadások jelentős részének összegezése azt mutatja, hogy a kettős monarchia terüle460