Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 2. szám - IRODALOM - Vass Előd: Horváth Lajos: Veresegyház. Helytörténet és községrajz. Budapest, 1977. / 445–448. o.

magyar részre, a váci püspökségnek vagy megbízottainak történő adózás követte, mivel Újlaki Miklós váci püspök 1550-es években falvai felől tájékozódott, s így adóikat megkövetelte. Pest megye 1565. évi portális összeírásában Veresegyház 19 portával szerepelt. Az 1578. évi váci püspökség urbáriumában 18 portát írtak össze. A XVI. századi összeírások 44 év adataiból Veresegyház sorsa jól tükröződik, az összeírtak száma ezalatt 50%-kal, a családfők száma 10%-kal nőtt, s az adóterhekből következtethető gazdasági gyarapodás pedig tízszeres volt. A 15 éves háború (1593—1608) és az azt követő évtizedekben Veresegyház elszegényedéséről és pusztulásáról értesülhetünk, a lakosság az 1647. évi portális összeírásban 3,5 portára csökkent. A gazdasági helyzet a török kiűzése után jellegében a szőlőtermelés kiemelt ágazatát jelenti, ezenkívül az erdőtermelésből, a faárusításból és szénégetésből csekélyebb jövedelmek származtak. A szántóművelés még jelentéktelenebbé vált. A szerző a XVIII. századi Veresegyház lakosságának több évszázados folytonosságát az 1546—1720 közötti adóösszeírások névjegyzékei alapján mutatja ki. A Rákóczi szabadságharc eseményei Veresegyház lakóit közvetlenül érintették, Szabó Máté hatvani ezredében szolgáló veresegyháziak 1705 novemberében a dunántúli harcokban ezredükkel együtt felmorzsolódtak. 1708 októberében a környék 20 falujával együtt a lakosságot kurucok Gyöngyös vidékére telepítették át, s 1709 decemberében a rácok dúlták fel, s utánuk pestisjárvány üti fel a fejét. 1715-re a lakosság a felére csökkent. Pest megyében, így Veresegyház vidékén is 1730—1760 között a művelhető földek területét kétszeresére növelték, ezután földszűke keletkezett és a telkek aprózódása indult meg. 1770 után a zsellérek aránya növekszik, 1828 körül már a hazátlan zsellérek is megjelentek. A felvilágosodás hatására és Pest elmagyarosodásának következtében az érlelődő magyar értelmiség Veresegyházon is megjelenik; Pestről kijáró értelmiségiek szőlőket vásárolnak, s közülük néhányan le is telepednek. Legnevezetesebb Fay András író és Karács Ferenc rézmetsző voltak. A jobbágyfelszabadítás idejében a lakosság kétharmada házas zsellér és egyharmada telkes jobbágy. Az 1848 októberi és az 1849 áprilisi nemzetőrtoborzáson Veresegyház lakosságából 15-en vonultak be a legszegényebbek közül. A földterületek teljes tagosítása és birtokbavétele 1848-1864 között történt meg. Ezután a határban részben elaprózódott kis parcellák, részben két nagyobb birtokrész alakult ki. A századfordulón a kisbirtokosok parcellácskáit a nagybirtokok és állami erdőterületek vették körül. A földínség következtében a környékről Veresegyházon volt az Amerikába kivándoroltak száma a legjelentősebb. A földínségen kívül még az 1870-es évekbeli fíloxéra járvány következtében tönkrement szőlőtulajdonosok helyzete is elősegítette a kivándorlást, mivel a szőlőtermesztést nem sikerült újra felfejleszteni. A szőlőtermesztés helyébe ekkor kezd fejlődni a zöldség és gyümölcskertészet jelentősége, mivel a főváros vonzása jó piaci lehetőségeket kínált. 1911-ben megnyílt a Veresegyházat Váccal és Gödöllőn keresztül a fővárossal összekötő vasútvonal, amely új lehetőségeket hozott. Az I. világháborúba bevonultak jelentős része nem tért vissza, a főváros 1918 novemberi megszállása a környékre is kihatással 447