Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 2. szám - IRODALOM - Vass Előd: Horváth Lajos: Veresegyház. Helytörténet és községrajz. Budapest, 1977. / 445–448. o.

élmény hatására utólagosan elevenedett fel. A község nevének, Veresegyháznak eredetét a hagyomány a templom falának színéről 1241-ből származtatja. A könyv ezután a hagyományon túllépve a valószínűleg a X—XII. században keletkezett települések történetét és az 1249-ből való első okleveles említés alapján a faluszervezet megszilárdulását kíséri végig. A tatárjárás utáni feudális pártharcokból kikerült környékbeÜ birtokos családok, mint a Rátótok, az Ákosok és a Kompoltok 1304—1307 között Károly Róbert hívei lettek. Ellenfelük Csák Máté, erre 131 l-ben a Vác és a Tisza közötti területeket végigdúlta, ami Veresegyház vidékét is valószínűleg érintette. A feltehetőleg másodszor újjáépülő Veresegyház a következő évszázadokban halmazfaluból növekedve a szalagtelkes elrendeződés típusán át jutott el a keresztutas településig. Azonban az 1332—1337. évi pápai tizedjegyzékekben a Vác és Gödöllő közötti helységek nagyrésze nem szerepelt. A környéken lakott településként Szentjakab 1363ban, Ivacs 1338-ban vert ezüst obuluslelete alapján tűnik fel először. Veresegyház első okleveles említése egy 1375-bol való perben kiadott ítéletlevélben szerepel. A Veresegyházi és a Zsidói köznemesi családok egymás elleni hatalmaskodásai pereiről ezután még több oklevél maradt fent. Ezt megelőzőleg csak Szada határjárásai 1349-ben, 1352-ben és 1370-ben említik a Veresegyházzal határos határjeleket. Zsigmond király Pest megyében 1420 körül birtokcserékkel egy nagyobb királyi birtoktömb kialakításába fogott, azonban már 1430-ban pénztelensége következtében megkezdte birtokainak elzáogosítását. Veresegyházat 1430-ban Ryhel Péter vette zálogba, ez alkalommal történt határjárásról kiadott oklevélben Veresegyház, Sárfő, Iklad, Ivacs, Szabadtelek, és Gárdony nevei szerepelnek, örököse és fia Ryhel Sybold később Giskra huszita vezérhez csatlakozott, s a hagyomány szerint Szadán huszita telepítést is végzett. Birtokait 1467-ben hűtlenség címén elkobozták és azokat a Rozgonyi család kapta. Veresegyház, Szada és Gödöllő első részletes leírását az 1492. évi birtokleltárból ismerjük. A birtokleltáTIegjellemzőbb adatai a lakatlan telkek viszonylag nagy számára mutatnak rá: Veresegyházán 48%, Szadán 41%, és Gödöllőn 20% a lakottak aránya, a többi üres volt. Az elhagyott pusztásodó telkek aránya 59-80% között mozgott. Az elvándorlás, valószínűleg Vác és Pest felé folyt. Pest megye egyetlen világi nagybirtoka, a Rozgonyi birtoktömb, melyhez Veresegyház is tartozott 1523-ban esett szét. A Rozgonyiakkal még 1519-ben kötött kölcsönös örökösödési szerződés alapján a birtoktömb legjelentősebb részét 1492 után a gagyi Báthori család örökölte, s vele Veresegyház és Szada birtoklásában a váci és nagyváradi püspökség osztozott. A mohácsi csatát követő hadjáratok után 1541 végére a török uralom következett. Az állandó hadjáratokban a különböző hadseregek versengve pusztították Veresegyháza környékét, ahol 1562-ig több mint 10 helység pusztásodott el. Lakosaik leginkább Vácra telepedtek. Veresegyház ebben a helyzetben környezetéből kiemelkedett és bizonyos átmeneti gazdasági virágzást élt át. Az 1546-ban még közel 5 ezer török akcséra becsülhető adója, 1562-re mintegy 25 ezer akcséra, tehát Ötszörösére emelkedett. Az adóemelkedés a lakosság kicserélődése és új telepesek beköltözése közepette a termelés tényleges mennyiségi emelkedésének következménye volt. A török részre való adózást a 446