Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 2. szám - IRODALOM - Vass Előd: Horváth Lajos: Veresegyház. Helytörténet és községrajz. Budapest, 1977. / 445–448. o.

honismereti mozgalom igényei teremtették meg a Fővárosi Levéltár tudományos színvonalú, de mégis közérthetően megírt kiadványai olvasótáborát. Minden bizonnyal Szőcs Sebestyén értékes és szép kiállítású műve csakúgy széleskörű érdeklődést és keresettséget vált ki, mint a Levéltár elmúlt években megjelent kiadványai. Szekeres József Horváth Lajos : VERESEGYHÁZ Helytörténet és községrajz .Veresegyház Nagyközségi Tanács, Budapest 1977. 251 1. Az országosan megjelent helytörténeti munkáktól eltérő hangú és nagyon-nagyon jól megírt könyvet vesz kezébe az olvasó. Az első fejezetek olvasásán túlhaladva minden olvasó megérti, hogy az eltérő hangot a szerző azzal tudta elérni, hogy saját szülőfalujáról írt. A szerzőt munkájában egész szülőfaluja támogatása kísérte, s ez a körülmény munkáját a helytörténeti adatok világos közlésén kívül a község közönsége önmagáról szóló vallomásává tette. A bevezető sorok is erről tanúskodnak. A Gödöllői dombvidék és a pesti síkság találkozásának táji képe a jégkorszak utáni időben, mintegy 8—10 ezer évvel ezelőtt alakult ki. Az erdőkben, halban és vadban az átlagosnál is gazdagabb vidék mai képe már össze sem hasonlítható az évszázadokkal előbbivel. Az ember tevékenysége azóta elsődlegesen meghatározta a vidék képét. A nagyobb sűrűségben és folyamatosan egybenlakó népesség szervezett munkájának kezdetét a magyarságnak IX. századi betelepedése jelentette. A honfoglalók kettős fejedelemsége Kurszán kündü „szakrális király" 904. évi halálával megszűnt, s a főhatalmat ekkor Árpád vezér ragadta magához. A korábban a Kurszán nemzetségbelieknek kiosztott központi területen Pest és Pilis vidékén fekvő földeket elkobozták s az Árpád nemzetség családtagjai között újraosztották. Az Árpád nemzetség egytagú személynevei ezután birtokosaikról földrajzi nevekké váltak, s a mai napig helynévként ismeretesek. Ilyen nevek Kartal, Uzsa, Ecskend, Taksony, Tas, Tétény, Horka, Csanád s az ezekből alakult egyéb nevek, mint Csanád = Csornád, stb. voltak. A szerző a népi hagyományok útján indult el a helység legkorábbi emlékeinek feltárására, s megállapítja, hogy a legrégebbi hagyomány az 1241. évi tatárjárás helyi eseményeire vonatkozik. Az ezt megelőző 1074. évi mogyoródi csata emléke már csak iskolai