Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 2. szám - IRODALOM - Simonné Tigelmann Ilona: Degré Alajos: A magyar gyámsági jog kialakulása a dualizmus korának gyámsági kódexéig / 437–438. o.

példán bizonyítja a szerző, hogy a helytartótanácsnak csak 1779-től sikerült rendszeres jelentésekre bírni a vármegyéket, holott már 1765-ben külön törvénnyel próbáltak érvényt szerezni az 1716-os rendelkezéseknek. A XVIII. század folyamán a városokban is elterjedt a végrendeleti gyámrendelés szokása. Ilyen híján a városi tanács rendelt ki — nem kis díjazással - gyámot. Ám a tanács intézkedései gyámsági ügyben elsősorban vagyoni jellegűek voltak. Itt a leltározással, elszámolással nem volt baj, viszont mivel a polgári gazdálkodás pénzértékek alkalmazásával történt, a gyámolt vagyonát pénzzé tették, amivel a gyámolt valóságos vagyona azonnal csökkent. A jobbágyárvák vagyonának kezelése földesúri érdek volt, de a XVIII. sz. elején a frissen alakult majorsági birtokokon a földesurak érdeklődése megnőtt a vagyontalan jobbágyárvák iránt is növekvő munkaerőszükségletük miatt, mivel örökös jobbágyot akartak belőlük neveim. A XIX. sz. elején, amikor már a kapitalista gazdálkodásra való áttérés forgótőkét kívánt, a földbirtokosok hitelt kerestek, ekkor eljárásban a városokat követve a földesúri gyámhatóságok is elárvereztették jobbágyaik árváinak vagyonát, az így befolyt összeget az „árvák kasszája''-ként kihirdetett törvény, mely a kor igényeihez képest teljes kódexet alkotott. A gyámságot anyagi jogilag, eljárási jogilag egyaránt részletesen szabályozta, de nevelési szempontú intézkedései sok kívánnivalót hagytak maguk után. E törvény végleg felszámolta a feudális maradványokat, rendelkezései 75 éven át, a polgárijogrendszer egész uralmi idejében érvényesültek. Ma, amikor szocialista gyámsági jogunk egyértelműen a gyámságra szoruló kiskorú érdekeit védi, érdemes a szerző igen alapos, hiteles dokumentumokra épülő tudományos értekezésében figyelemmel kísérni egy hosszú, az egész feudális kort felölelő fejlődés főbb állomásait. Simonné Tigelmann Ilona 438