Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 2. szám - IRODALOM - Simonné Tigelmann Ilona: Degré Alajos: A magyar gyámsági jog kialakulása a dualizmus korának gyámsági kódexéig / 437–438. o.

körülményektől nem egyszer alapvetően eltérő viszonyok problémáit tükrözik - amelyek megítélése szerint a magyar levéltárügy némely területén is hasznosíthatók. Ress Imre Degré Alajos : A MAGYAR GYÁMSÁGI JOG KIALAKULÁSA A DUALIZMUS KORÁNAK GYÁMSÁGI KÓDEXÉIG Bár nem jubileumi kötetnek szánta a szerző, mégis érdemes felidézni Degré Alajos: A magyar gyámsági jog kialakulása a dualizmus korának gyámsági kódexéig című könyve kapcsán, hogy a tanulmány az 1877. XX. tc.-be foglalt első, a kor igényeihez alkalmazkodó magyar gyámsági törvény századik évfordulóján jelent meg az ELTE Magyar Jogtörténeti Tanszékének kiadásában. Nagy érdeme a könyvnek, hogy elsőként foglalja össze, tárgyalja fejlődésében a gyámsági jog egész feudális periódusát. Figyelemreméltó, hogy a kötet számos egyedi esetet dolgoz fel, az ország különböző levéltáraiban folytatott aprólékos kutatómunka eredményeként igyekszik az országos fejlődés lépcsőfokait, általános fejlődési törvényszerűségeit megállapítani. Adatai az Országos Levéltár, illetve Veszprém, Somogy, Tolna, Fejér, Baranya, Zala vármegye levéltári forrásaira támaszkodnak, ezek alapján vezeti le a szerző az általános szokásjogi elveket. A bőséges jegyzetanyag, forrás- és irodalomjegyzék pedig hasznos, jól használható útmutatásul szolgálhat a további, a helyi viszonyokat részletesen feltárni szándékozó kutatómunkához. Érdemes figyelemmel kísérni a szerző pontos ok-okozati összefüggések alapján levezetett gondolatmenetét. Magyarországon viszonylag későn merül fel a gyámság intézményének szükségessége. Hogy Mohács előtt gyámhatóság a nemesi jogban nem alakult ki, annak fő oka az osztatlan közös birtoklás és a vagyon ősiségi kötöttsége. Kimutatja Degré Alajos, hogy Werbőczi Hármaskönyvében — nyilván a zűrzavar megszüntetése céljából — a tényleges gyakorlattal szemben a klasszikus római jogból több tételt vett át. így a gyámságot az addigi tutela fructuaria (jövedelmező jog) helyett szolgálatnak minősítette, megkövetelvén, hogy a gyám a gyámolt vagyonát hatósági közegek közreműködésével leltárral vegye át, a gyámság leteltével pedig a jövedelmekről is számoljon el. Újításai azonban — a végrendeleti gyámrendelést kivéve — még évszázadokig nem mentek át a gyakorlatba. Valójában az az elv uralkodott, hogy a gyám szabadon használhatta gyámoltja vagyonának jövedelmét, és csupán az 1715. 68. te. rendelte el a leltározást és az időközi jövedelemről való elszámolást, melynek ellenőrzését a vármegyékre bízta. Somogy megyei 437