Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 2. szám - IRODALOM - Ress Imre: Geschichte und Archive. Archivalische Zeitschrift, 1977. Bd. 73. / 434–437. o.

kai segédletek pedig — regeszta jellegű kivonatban — az egyes ügyiratok tartalmáról is tájékoztatnák a kutatót. Martin Broszat „Politische Denunziationen in der NS-Zeit" c. munkája, amely nem tartozik ugyan az archivisztika körébe, azért érdemel említést, mert a tanulmány — a náci korszakban működő politikai besúgó-rendszer társadalmi feltételeinek vizsgálata - a fentebb bemutatott kutatási modell alapján feltárt levéltári anyag mesteri hasznosítását példázza. Eberhard Weis „Der „Service éducatif" der Archive Frankreichs" cím alatt a francia levéltárak közönségszolgálati tevékenységének — a mi szóhasználatunkkal élve-közművelodési munkájának eremdényeit összegzi. Különösen a francia levéltáraknak a középiskolai történelemoktatást segítő szervezett tevékenységét értékeli nagyra. A francia levéltárak „oktatási szolgálatának" az az egyik alapvető célkitűzése, hogy minden középiskolás számára lehetővé tegye azt, hogy a tanulók tanulmányaik során közvetlen kapcsolatba kerülhessenek a történeti forrásokkal. E közvetlen kapcsolatot nemcsak a vázlatos tematikájú, magas technikai színvonalon kivitelezett kiállítások biztosítják, hanem az is, hogy a kiállításokon bemutatott forrásokat, és az egyes történeti korszakok jellemző dokumentumait másolatban ül. fordításban az iskolák rendelkezésére bocsátják, hogy a diákok forráselemzés útján sajátíthassák el történeti ismereteiket. Harald Jfyrgensen a modern skandináv levél tárépítészet eredményeit elemzi. Az összegzést és az összehasonlító vizsgálatot az teszi időszerűvé, hogy a második világháború után Skandináviában szinte levéltárépítési láz bontakozott ki, s így jelenleg itt található Európában a legtöbb elsődlegesen levéltár céljára tervezett modern építmény. így nem tűnik túlzásnak, amikor a szerző „skandináv levéltárépítészeti iskoláról' beszél, amelynek fő jellegzetességeit az alábbiakban jelöli meg: a) a levéltári épületkomplexumokat a városokon kívül fekvő területen építették fel; b) iratőrzés céljára — a földrajzi környezet adta lehetőségeket kihasználva — földalatti sziklaraktárakat rendszeresítettek; c) az igazgatási és munkaszobákat, valamint a kutató- és kiállítótermeket nem az iratőrző építményben, hanem általában a föld felszínén helyezték el. A felújított régi raktárépületekben - a levéltári anyag fizikai állagának megóvására — sajátos építészettechnikai megoldást alkalmaztak; az ablakok helyét beépítették és helyettük ventillátorokkal biztosítják a légcserét. A recenzens a még viszonylag bővebben tárgyalt tanulmányok esetén sem vállalkozhatott valamennyi ott felvetett probléma tolmácsolására. Szándéka szerint az egyes tanulmányok azon megállapításainak bemutatására törekedett, — bár az érintett kérdések a hazai 436