Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 2. szám - IRODALOM - Ress Imre: Geschichte und Archive. Archivalische Zeitschrift, 1977. Bd. 73. / 434–437. o.

Az Archivalische Zeitschrift első szerkesztője valósította meg — szinte iskolát teremtő módon — azt a szerkesztői gyakorlatot, amely az alábbi öt témát sorolta a levéltári folyóiratok profiljába tartozónak: 1. A levéltárügy szervezeti, igazgatói és illetékességi kérdései 2. Levéltári anyagról készült áttekintések és egyes levéltári egységek ismertetése. 3. Kisebb levéltári forrásközlések 4. Levéltártudományi értekezések, amelyek alatt Löher elsősorban a történeti segédtudományok művelését értette 5. Levéltári kutatásokon alapuló történeti tanulmányok. A kötet további tanulmányai már közvetlenebbül kapcsolódnak a levéltári munka általánosabb érvényű elméleti kérdéseihez és gyakorlati problémáihoz. Gerhard Heyl „Militarische Luftaufnahmen als Archivgut" c. cikke a katonai légifelvételek képanyagának levéltári feldolgozását tárgyalja. A szerző szerint — mivel a légifelvételek nemcsak a történeti kutatás céljára, hanem más jellegű feladatok megoldásához is hasznosíthatók — nem elegendő, hogy a légifelvételek levéltári feldolgozása csupán a földrajzi egységek szerinti nyilvántartásbavételre szorítkozzék, hanem az egyes légifelvételek képi tartalmának feltárását, azaz a felvételeken található objektumok azonosítását, kartotékrendszerbe foglalását és a fényképezett objektumok egy erre a célra készült topográfiai atlaszon való feltüntetését is szükségesnek tartja. Harald Jaeger és Hermann Rumschöttel közös tanulmánya (Das Forschungsprojekt „Widerstand und Verfolgung in Bayern 1933—1945") a címe után ítélve kutatási beszámolónak tűnik csupán. A szerzők azonban többet nyújtanak ennél, mert a cikkben a levéltárosok és történészek közötti együttműködés modelljének megrajzolására tesznek kísérletet, s ennek során a levéltári feltáró munka alapkérdéseit is érintik. Az általuk vázolt együttműködési modell nem jelenti ugyan a levéltáraknak az iratanyag őrzésére és használhatóvá tételére épülő alaprendeltetésének megváltoztatását, hanem az csak a legújabbkori iratanyag feltárásának ésszerűsítésére tartalmaz javaslatokat. A szerzők abból a tapasztalati tényből indulnak ki, hogy a legújabbkori riasztó méretű irattermelés áradatában szinte elvesznek egy-egy korszak vagy átfogó kutatási téma történeti feldolgozásához szükséges levéltári információk, amelynek okát a kizárólagosan alkalmazott hagyományos levéltári feltáró módszerekben jelölik meg. Szerintük a legújabb korban termelődött iratmennyiség információgazdagságát egyedül a proveniencia elvét érvényesítő leltárak segítségével nem lehet kiaknázni. A szerzők ezért az újkori anyaghoz elengedhetetlenül szükségesnek tartják tematikai leltárak készítését, de ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy legújabbkori iratanyag információgazdagsága miatt a történeti kutatást az un. általános tematikai leltárak nem szolgálják elég hatékonyan. Megoldásként olyan tematikai feltárást ajánlanak, amelynek alapelvét a kutatásban résztvevő levéltárosok és történészek közösen határozzák meg. Az ily módon koordinált feltáró munka nem korlátozódna egyetlen levéltárra, hanem a téma vagy a korszak szempontjából valamennyi lényeges levéltári intézmény anyagára kiterjedne. A készülő temati435