Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 2. szám - IRODALOM - Degré Alajos: Kossuth Lajos, az ügyvéd. Budapest, 1978. / 417–419. o.

ra nem igen voltak kaphatók (a polgári törvényszék fontosabbnak és tekintélyesebbnek tűnt), azért kellett a fiatal ügyvéd, hogy legyen jelen elég ülnök, őt rá lehetett szorítani erre. Felveti a lehetőséget, hogy néhány humánusabb ítélet Kossuth votuma alapján született, de persze ez nem bizonyítható. Kár, hogy ebben a részben is idézgeti az egy évtizeddel később a Pesti Hírlapba írt cikkeit, mint Kossuth keserű ügyvédi és táblabírói tapasztalatainak eredményét. Ezekből visszakövetkeztetni azonban Kossuthnak zempléni ügyvédi és táblabírói gondolkozására kockázatos vállalkozás. Bizonyítani tudja a kötet, hogy Kossuth 1836-ban az országgyűlés berekesztése után, valamint 1840-ben a börtönből való szabadulása után is ügyvédkedett, most már Pesten. Erről azonban kevés az adata, és ez az ügyvédi tevékenység szűk térre is szorult, mert munkaerejét szinte teljesen igénybe vette a Törvényhatósági Tudósításoknak, majd a Pesti Hírlapnak a szerkesztése. Jó szolgálatot tesz a könyv azzal is, hogy összegyűjti és újra kinyomatja a Pesti Hírlapban megjelent büntetőjogi és büntetőeljárási tárgyú vezércikkeit a testi büntetésről, nyomozásról, védelem szükségességéről, bírói önkényről stb. Igaz, ezek egy részét már Fayer közzétette nagy 1843-as anyaggyűjteményében, de így, téma szerint csoportosítva megdöbbentő erejűek és szenvedélyességük sodró lendületével is meggyőzők. Igaz, ez nem ügyvédi, hanem törvényelőkészítő jelentőségű munka, ami annál fontosabb, mert ugyanakkor, amikor ezek a vezércikkek megjelentek, ült össze az új büntetőtörvénykönyv és büntetőeljárási törvény megszerkesztésére kiküldött bizottság, mely precíz fogalmazással, gondos áttekintéssel szolgálta ugyanazt a célt, amit Kossuth büntetőjogi tárgyú vezércikkei. Sőt bizonyosra vehetjük, hogy köztük együttműködés is volt e téren. Erre mutat Varga Jánosnak az a kutatási eredménye, hogy Deák mielőtt az esküdtképességre vonatkozó tervezetét a törvény szerkesztő bizottság elé terjesztette volna, előzőleg Kossuthtal is megvitatta. De emellett szól az is, hogy amikor Széchenyi a Pesti Hírlap első évi számait kritizáló röpiratát, a Kelet népét kiadta, a vitában Deák teljes meggyőződéssel Kossuth mellé állt, mint azt Szabad György nemrég a Deák tanulmánykötetben kétségbe nem vonhatóan bizonyította. A szép kiállítású kötet számos fotókópiát is közöl Kossuth diplomájáról, joggyakornoki bizonyítványáról, néhány periratáról. Kár, hogy a témához nem tartozó, már máshonnan is ismert okiratokat is újból közzétesz. Ez nem növeli a dokumentumgyűjtemény értékét. De gré Alajos 419