Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 2. szám - IRODALOM - Degré Alajos: Kossuth Lajos, az ügyvéd. Budapest, 1978. / 417–419. o.

kívánjuk, hogy az Országos Ügyvédi Tanács ezt a kiadványsorozatot folytassa, és kíváncsian várjuk, kiről fog megemlékezni legközelebb. A bemutatott dokumentumokból és a hozzájuk fűzött magyarázatokból sok újat tudunk meg Kossuthnak nemcsak ügyvédi tevékenységéről, de jogszolgáltatási megfigyeléseiről, kritikájáról, javaslatairól is. Bár könyvtárt lehetne megtölteni a Kossuthról szóló irodalommal, még mindig akad új feltárni való és értékelendő anyag. Erre mutat egyébként Szabad Györgynek néhány hónappal ezelőtt megjelent „Kossuth politikai pályája" című kitűnő könyve is, pedig igazán azt hittük, erről a témáról mindent megírtak már, és Szabad új szempontokra, új adatok alapján új értékelési lehetőségekre is felhívja a figyelmünket. A szerzők dicséretre méltó szorgalommal gyűjtötték össze Kossuth 1824-től 1832-ig Sátoraljaújhelyen való ügyvédkedésének adatait. Perek, perenkívüli eljárások kerültek elő, többnyire kevéssé jelentékeny polgári ügyek. Nyilván ennél jóval nagyobb volt az ügyvédi tevékenysége, de a szerződések, egyezségek, osztálylevelek, melyeket mint polgári praxisú ügyvéd nyilván készített, nem kerültek elő. Az előkerült adatok is arra utalnak, hogy jó forgalmú ügyvédi irodája volt, mely tisztességes megélhetést biztosított. Néhány adat arra mutat, Kossuth arra törekedett, hogy a perbeli ellenfelei az ő kezéhez fizessék a kliensének járó összegeket, amit aztán ő továbbított. Ez ügyvédek részéről szokásos volt, és érthető is, mert így az ügyvéd pontosan meg tudta állapítani, a fizetésre köteles mikor, mennyit fizetett, minek a behajtását kell még szorgalmaznia. Ennek ellenére ennek az eljárásnak vannak veszélyei, a pénzére váró ügyfél, aki lassabban kapja meg járandóságát, könnyen gyanúba veheti az ügyvédet is. Ilyesmi történhetett 1832-ben is, amikor Kossuthot árvapénzek kezelése ügyében elmarasztalták. Erről kurtán, de szintén említést tesz a kötet. Nem tudnak adatot közölni arról, mit csinált Kossuth az ügyvédi diplomájának elnyerésétől annak Zemplén megyei kihirdetéséig eltelt egy esztendő alatt. Szabad György szerint Pesten volt, szeretett volna pesti, táblai ügyvéddé válni, de nem akadtak ügyfelei. Új, igen érdekes eredménye a kötetnek Kossuth táblabírói működéséről szóló beszámoló. Itt helyesen kitér arra is, hogy a táblabíróság nem csupán a megyei törvényszéken való részvétel jogát jelentette, nemcsak a megye tekintélyesebb birtokos nemeseinek adott megtisztelő cím volt ebben az időben, némiképpen felvételt jelentett a megye nemesi vezetőinek szűkebb testületébe. A megye a legkülönbözőbb bizottságokban való közreműködésre, olykor egyes megbízatásokra is táblabírái egyikét kérte fel. Ez a cím kétségtelenül megtisztelő volt egy fiatal kezdő ügyvéd számára, tekintélyét és így kereseti lehetőségeit is növelte. De miért adták ezt a kitüntető címet egy fiatal, még tekintély nélküli ügyvéd számára? A feleletet a könyv kitűnő adatsorai adják meg, melyek bizonyítják, milyen gyakran vett részt 1827 júniusától, közvetlen kinevezése után éveken keresztül a büntetőtörvényszék ülésein. A büntető törvényszék tekintélye megkívánta, hogy több táblabíró legyen jelen. Az idősebb, vagyonos táblabírák erre a terhes szolgálat418