Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 2. szám - IRODALOM - Degré Alajos: Kossuth Lajos, az ügyvéd. Budapest, 1978. / 417–419. o.

IRODALOM KOSSUTH LAJOS, AZ ÜGYVÉD Országos Ügyvédi Tanács, Budapest 1978. 279 lap. Tulajdonképpen dokumentumgyűjtemény, bár bevezetőben Kossuth rövid életrajzát is adja, záró fejezetében pedig Kossuth emlékének a magyar ügyvédi karban való továbbélését mutatja be. A dokumentumokat Sík Ferenc és Kállay István történész gyűjtötte, az anyag kiválogatása és összeállítása Sík Ferenc munkája. A szerkesztésért öt tagú szerkesztőbizottság: Kárpáti László, Takács Ádám, Rőder Edit, Udvardi Miklós és Bolgár György vállalta a felelősséget. Az előszót Korom Mihály igazságügyminiszter írta. Kiadta az Országos Ügyvédi Tanács. Ebből azonban nem tudjuk meg, hogy a bevezető és záró fejezetet, valamint az adatokhoz, dokumentumokhoz fűzött nagyon érdekes megjegyzéseket az összeállító vagy a szerkesztőbizottságnak valamelyik tagja írta. Hasonló rövidséggel bánik a kötet a forrásokkal is, mert bár a szöveg közben mindig utal Kossuth összes munkái VI. kötetére (Barta István szerkesztésében), melyből meglehetősen sok dokumentumot vesz át, forrásként csak sommásan hivatkozik az Országos Levéltár Kossuth gyűjteményeire, a Zemplén megyei Levéltárra és a Pest megyei Levéltárra. Így forrásai alig kontrollálhatók. Kérdésesnek tartjuk, szükséges volt e a Barta által nem olyan rég közzétett és sok helyen hozzáférhető iratok újra lenyomtatására, különösen olyan sokszor leközölt iratok újra publikálására, mint az 1848-ban Rózsa Sándornak adott kegyelemlevél és az 1849-ben lemondása kapcsán Görgey Artúrhoz intézett levél. A kötet kiadása az Országos Ügyvédi Tanácsnak nagyra becsülendő vállalkozása, különösen mert nem első ilyen tárgyú kiadványa, 1975-ben jelentette meg Landler Jenő a védőügyvéd című dokumentumkötetét. Bevallott célja a szabadságért harcoló politikus ügyvédek tevékenységének bemutatása, ezzel nem csupán a rájuk vonatkozó adatok kibővítése, de a magyar ügyvédség haladó hagyományainak szolgálata is. Külön fejezetben kíséri nyomon, hogy a magyar ügyvédek, különösen a budapesti ügyvédi kamara menynyire törekedett arra, hogy Kossuthot az évtizedes emigráció ellenére magáénak elismerje, elveit magáévá tegye, törvénykezési eszméit terjessze, tiszteletét ébren tartsa. Őszintén 417