Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 2. szám - ADATTÁR - Seereiner Imre: Úriszéki bíráskodás a Károlyiak salánki uradalmában a XVIII. század végén / 399–416. o.

ez más uradalmaknál már gyakorlattá vált. Az úriszék válasza: az uraság embereinek gyógyításáért minden egyes alkalommal megkapja bérét. Az adózó cselédség gyógyítására pedig, mint a vármegye felcsere köteles. Csak a gyógyszerek ellenértékére tarthat igényt. (71) Foglalkozott a salánki úriszék a. jobbágy árvák ügyeivel is. Határozatot hozott Dénes Hona, Miklós, István és Erzsébet salánki árvák ügyében. Az árvák az előző esztendőben kapott támogatásra továbbra is igényt tarthatnak. Az uradalmi tiszttartó pedig csak erejüket meg nem haladó robotra foghatja be őket. A salánki úriszék működésének jellemzése A magistratuális, büntető, delicta privata, polgári és közigazgatási ügyek áttekintése nyomán kialakul előttünk a salánki úriszék bíráskodási gyakorlata. Szembetűnő, hogy az úriszék igen ritkán, évente-kétévente ülésezett. Megítélésem szerint ez azzal magyarázható, hogy a közbeeső időben az uradalmi szervek (elsősorban a tiszttartóság, ügyészi hivatal) bíráskodott. Nem valószínű, hogy az ügyekkel egy-két évet vártak volna, míg az úriszék összeül. A salánki úriszék gyakorlata a szóbeli perek bíróságához állott a legközelebb, melyet későbbi (1836; XX. te.) jogszabály szabályozott. Ez azt jelentette, hogy keresetet, panaszt szóban adták elő, de az úriszék azt jegyzőkönyvbe foglalta. Az úriszék ülésein uradalmi tisztek és megyei küldöttek vettek részt. Uradalmi tisztek: a tiszttartó, ügyész, számvevő, felügyelő, földmérő, jegyző (adminisztrátor). Megyei küldöttek: főszolgabíró, szolgabíró, táblabíró, esküdt, perceptor, ügyész, jegyző. Megállapítható, hogy egy-egy ülésen nagyszámú küldött vett részt, ami az uradalomnak nem kis költséget jelentett. Az uradalom fizette ugyanis a megyei küldöttek napidíját és ellátását, így érthető, hogy igyekeztek minél ritkábban úriszéket tartani. Az úriszéken folyó peres ügyekben az eljárás igen egyszerűen történt: a kereset, vagy panasz jegyzőkönyvezése után azonnal kihallgatták az alperest vagy vádlottat. Válaszát bejegyezték a jegyzőkönyvbe. A bizonyítási eljárás során tanúkat hallgattak ki — esetleg meg is eskették őket. írásbeli bizonyítékokat is elfogadtak. Ez utóbbiak hitelességét külön megvizsgálták. Büntetésként intést, valamint testi büntetéseket — korbács, vessző, pálca — alkalmaztak. Leggyakoribb volt a pálca. Börtönbüntetéssel alig találkozunk, mert a szabadságvesztés a jobbágyi munkaerőt elvonta volna a termelésből, ezt pedig az úriszék szem előtt tartotta. Ugyancsak tartózkodtak a pénzbüntetéstől is, mely szintén a jobbágy gazdasági erejét gyöngítette volna. 412