Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 2. szám - ADATTÁR - Seereiner Imre: Úriszéki bíráskodás a Károlyiak salánki uradalmában a XVIII. század végén / 399–416. o.

Dobsa István főerdőbíró kéri annak engedélyezését, hogy tűzifát más helységbelinek pénzért árulhassanak. Az uraságok számára történő épületfa eladására szintén engedélyt kért. Mivel a tuzifafaizást a lakosságnak megengedték és azt a földesurak is gyakorolják, így idegeneknek abból nem marad, ezért az engedélyt nem adják meg. Az épületfa vonatkozásában viszont nincs akadály, ezt jegyzőkönyv készítése mellett árusíthatják. (30) Bessenyei Lajos kifogásolja, hogy a főerdőbíró tavaly a makkot értékesítette. Az erdőbíró azt hozza fel védelmére, hogy előzőleg írásban engedélyt kért a földesuraktól, de azok csak részben válaszoltak neki. Ezek a válaszok viszont mind igenlőek voltak. Az úriszék a védekezést elfogadja. (31) Nagy jelentőségű rnagistratuális ügy volt 1810—11-ben a Salánk úrbéri rendezését tárgyaló per. Az 1810. évi úriszéken az uradalmi fiskális bemutatja a Salánk úrbéri rendezését tárgyaló perben a helytartótanács március 10-én hozott 6167. sz. parancsolatát, amely a következőket rendeli: a helyi erdő irtásából származó kérdéseket e perben intézzék el, előtte azonban a régebbi úrbéri iratokból részletesen tájékozódjanak. A megyei törvényszék ítéletét helybenhagyják. Utasítja egyben az úriszéket, hogy azoknak a parasztoknak az érdekeit, akik 6/8, vagy 4/8 résznél nagyobb területen tudnának gazdálkodni - a terhek megállapításánál — tartsák előnyben. Az úriszék ezek után a következőket veszi jegyzőkönyvbe: az úrbéri bért felvették, a feleket erről értesítették, a megyei törvényszék ítéletének megfelelően a tízesztendei hasznot meg nem haladó irtások becslésére a főszolgabírót és egy esküdtet küldenek ki. (32) Az 1811. márciusában tartott úriszék is az úrbéri rendezést tárgyalja. Az uradalmi fiskális részletesen ismertet salánki úrbéri rendezést tárgyaló pert, majd a helytartótanács 1810. december 27-én kiadott 26997. sz. parancsolatát, mely a következőket rendeli: az úriszék ítéletét bizonyos módosításokkal helyben hagyja. A salánki erdőirtók kezdettől fogva azonosan kezelték az új irtásokat a régiekkel, mivel az új irtások után is fizették a kilencedet és azokat a nyilvántartásba is bevették. Tehát az uraság tulajdonosi jogosultságát nem vonták kétségbe, maguktól elismerték azt. A parasztok az erdőirtás földjeit egymás között szabadon adták-vették. Ha ezeket az összegeket a törvényszék előtt hitelesen bizonyítani tudják, az uraság köteles kifizetni azt. Az erdő az uraság felügyelete mellett továbbra is a helység birtokában marad. A rendelkezés sürgette a földmérés befejezését, illetve annak felterjesztését. Az úriszék a visszaküldött periratokat és a rendelkezést ismertette a lakossággal. Az irtások becsű által megállapított árát az úriszék az iratok birtokosainak felajánlotta, de azt sem együttesen, sem külön nem fogadták el. A másik lényeges ügy: a lakosságnak megmagyarázták, hogy az irtásföldek vásárlásért fizetett összeget, hivatalos irattal, vagy tanúkkal kell bizonyítaniuk, hogy azt az uraság kifizesse. Újólag felhívták figyelmüket az összeg átvételére, erre írásbeli választ kérnek. (33) 404