Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 2. szám - ADATTÁR - Pecze Ferenc: A hazai agrárfelsőoktatás hálózatának kialakulása 2. / 367–398. o.

selőtestület által felajánlott tetemes tárgyi hozzájárulás ellenére a terv jóval később valósulhatott meg. (113) Az agrárszakképzés regionális arányosításának gondolata jegyében a dunántúli és a tiszántúli alapításokat rövidesen az erdélyi tanintézet létrehozása követte. Ezt a kiegyezés évében az Erdélyi Gazdasági Egylet szorgalmazására Gorove István földművelésügyi miniszter is felkarolta. Közben a nagyenyedi, a tordai, a gyalui stb. székhely terv-változatokat mérlegelve 1869-re alkalmas elhelyezést találtak. Ugyanaz év őszén a római katolikus alapítvány uradalom bázisán a kolozsmonostorí Gazdasági Tanintézet meg is nyílt. Erőteljes építés-kivitelezési tervmunkálatokat végeztek, aminek okmányait a földművelésügyi, Ül. a közmunka és közlekedésügyi minisztériumokhoz a kolozsvári építészeti (mérnöki) hivatal 1870—71 folyamán rendre felterjesztette. Az oktatómunka középiskolai jelleggel indult, a felvételhez a diákoktól hat gimnáziumi osztály elvégzését követelték meg. A tanintézet irányítása nehezen jutott nyugvópontra. Rövid néhány év alatt három igazgató (Kodolányi Antal, Lakner J., Molnár L.) váltotta egymást. Ezután az intézet élén negyedikként 1875 őszétől Vörös Sándor tartósan megmaradt, de végül őt is, sok bonyodalmat okozó következményekkel, a magyaróvári akadémia vezetésére helyezték át. (114) A kolozsmonostorí agrártanintézetet utóbb kapcsolatba hozták a kolozsvári tudományegyetemmel, amely az előbbi alapítását (1869) követő három év múlva 1872-ben Toldy Ferenc, Jedlik Ányos, Mátrai Ernő és mások kezdeményezésére létesült. A fejlesztési tervek az egyetemi fakultásoknak (orvosi, jogi stb.) agrárkarral való kibővítésére, valamint a nemzetiségek anyanyelvének oktatására irányultak. Mátrai E. tollából Pesten és Kolozsvárt 1871-ben kinyomtatott röpirat a felsőoktatás fontosabb diszciplínáinak magyar, román és német nyelvű párhuzamos előadását javasolta. Ezt megelőzően Gál János 1867 májusában George Barit volt diáktársát értesítette, hogy ,A Cultus Ministeriumnál tanácsosi állomás lenne betöltendő, amelynek feladata a román ifjúság nevelésének vezetése." Válaszában azonban Barit sem ezt az ajánlatot, sem - Pavel Vasici és közte folyt levelezésből kitűnőleg - az erdélyi görögkatolikus iskolák irányítását nem vállalta. Ezzel a merev elzárkózással együtt s azt felér ősi tőén hatott, hogy az osztály- és nemzetiségi elnyomást megvalósító feudális-polgári államvezetés a szakoktatásban a román nyelv használatának indokolt igényét nem teljesítette. (115) Az agrárintézetekben az anyanyelven való oktatás a nemzetiségek körében részlegesen mégis érvényesült. Közte a hradeki erdésziskolában a magyar, német és szlovák nyelvet használták. A nagyszentmiklósi tanintézet esetében a nemzetiségi motívumot már az alapítási tervezet kidolgozásánál figyelembe vették. Indításánál Tessedik közreműködése és Industrie-Schule elgondolása is érvényesült, ösztöndíjban 3-3 magyar, román, német és szerb diákot javasolt részesíteni. Oktatási nyelvekként pedig a magyart, németet és románt irányozták elő. Ezt az intézetet éppen mostani korszakhatárunk végéig (1863—1876) Bartók János igazgatta. A felidézést nem az unoka zeneszerzői és tudósi életművének apologetikája váltja ki. A nagyapa agrároktatás szervező tevékeny387