Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 2. szám - ADATTÁR - Dóka Klára: Adalékok a vízügyi szakigazgatás történetéhez, 1788–1848 / 359–366. o.

/ nököket fogadtak el. 1811-ben alakult meg a Sárvízi Társulat, 1821-ben a Kaposvizet Levezető Társulat, és hasonló szervezet alakult ki a Zala szabályozására is. A sokfelé elkötelezett vízügyi személyzet összefogását az egyre bürokratikusabbá váló Építészeti Főigazgatóság nem tudta megoldani, és erőtlennek bizonyult a Hajózási Igazgatóság is, amelynek személyzete eredeti funkciójának megfelelően szintén kint volt a térképezéseknél, folyószabályozásoknál. 1818-ban az Építészeti Főigazgatóság javaslatot dolgozott ki a szervezet átalakítására. A Hajózási Igazgatóság létszáma 9 lett. Vezetőnek — Hajózási Felügyelő minőségben — őry Dánielt jelölték, aki mellett három hajózási mérnök tevékenykedett. Egyik a felügyelőt helyettesítette. Az Igazgatóság feladata volt a hajóutak biztosítása, a parti utak tisztítása, a térképezés megszervezése. (20) Elődjével szemben az átszervezett Hajózási Igazgatóságnak joga volt arra, hogy közvetlenül tárgyaljon a megyei illetékesekkel a szükséges munkaerő biztosításáról vagy akár a veszélyes malmok megszüntetéséről. (21) A Hajózási Felügyelő a vízügyek intézésében irányító szerepet kapott. Mérnökei részt vettek a szintezések ellenőrzésében, véleményt mondtak a szabályozási tervekről. Jó kapcsolatuk volt a királyi biztosokkal és a térképező mérnökökkel is, hiszen ők biztosították számukra a megfelelő munkafeltételeket. Az átszervezés 1824-re befejeződött. A központ mellett stabüizálódott a Hajózási Igazgatóság és a vidéki szervezet létszáma is. Sok volt ugyan a személyi csere, hiszen az átszervezés során a központ valamennyi alkalmazottja — még a rajzolók is - vidéken vagy a fővárosban — magasabb pozíciókba kerültek. A rajzolók pótlására a legfiatalabb generációt hívták be. Köztük volt az igen tehetséges, nagy hivatali karriert befutott Keczkés Károly, aki alig egyéves diplomájával az Építészeti Főigazgatóság kinevezett alkalmazottjának mondhatta magát. (22) 1825-ben meghalt őry Dániel. Utódja, korábbi helyettese, Lechner József lett. (23) Lechner helyét a Horvátországból behívott Zelenka Lajossal töltötték be. A megerősödött Hajózási Felügyelő — a magánmérnökök ügyeinek kivételével — a teljes vízügyi személyzetet közben tudta tartani. A vízügyi segédigazgató, Eklér Imre, féltve pozícióját, kérte, hogy kettőjük viszonyát rendezzék. A vízügyi munkák irányítója a Hajózási Felügyelő legyen, a vízügyi segédigazgató pedig csak a direktor helyettese. (24) A kérdés eldöntését az szakította félbe, hogy 1826-ban Szvoboda János, az Építészeti Főigazgatóság vezetője meghalt. Azon már senki sem háborodott fel, hogy az udvar ismét idegent helyezett a szervezet élére: Rauchmüller von Ehrenstein személyében. Rauchmüller Galíciából származott, korábban dolgozott Magyarországon is. (25) Szakmai tudásához nem fért kétség. Általában kevésbé bürokratikus környezetet alakított ki maga körül, mint elődje. A folyók felmérésével foglalkozó mérnököket igen sokra becsülte, és szemben elődjével — lehetőséget adott nekik, hogy az irányításba is bekapcsolódjanak. 1826-ban Vásárhelyi még hiába kérelmezte az egyik hajózási mérnök státust. Négyéves dunai tevékenységét nem tekintették megfelelő szolgálatnak még annyira sem, mintha a központban rajzoló vagy írnok lett volna. (26) 363