Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 2. szám - ADATTÁR - Dóka Klára: Adalékok a vízügyi szakigazgatás történetéhez, 1788–1848 / 359–366. o.

Rauchmüller pályafutásának első éveiben a vízügyiek túlsúlya az Építészeti Főigazgatóságon kizárólagos lett. A Lechner József vezette Hajózási Igazgatóságon Zelenka Lajos, Berger Lajos, Keczkés Károly voltak a mérnökök, és vízügyi szakemberekkel töltötték be az adjunktusi és mérnöki állásokat is. Az igazgató a vidéki munkákra nagy súlyt helyezett. A központi személyzet is folyton úton volt, a hiányzó adminisztratív munkaerőt 3—4 díjtalan mérnökgyakornokkal pótolták. (27) 1834-ben megkezdődött a Tisza felmérése. Lányi Sámuelt bízták meg a feladat végrehajtásával, aki egyelőre 7 napidíjassal kezdte meg a munkát. 1836-ban a század legkiválóbb mérnöke, Vásárhelyi Pál is hivatali pozícióba került. A meghalt építési segédigazgató helyébe - a vízügyi személyzet tiltakozása mellett — Zelenka Lajost helyezték, és Vásárhelyi lett az első hajózási mérnök, a felügyelő helyettese. (28) 1836-ban Eklér Imre, a vízügyi segédigazgató is meghalt. Pótlásáról úgy gondoskodtak, hogy a hajózási Felügyelő és a vízügyi segédigazgató státusát összevonták, és Lechner Józsefet nevezték ki erre az állásra. (29) Ezzel sikerült elkerülni azt a lehetőséget, hogy a két vezető egymás rovására intézkedjék. (30) Mivel a hajózási mérnökök kiváló szakemberek voltak, Lechnernek eredeti állásában nem sok tennivalója akadt. Az összevont státust azonban nem lehetett sokáig fenntartani. 1839-ben Rauchmüller meghalt. Az udvar ezúttal nem kísérelte meg, hogy a kiváló szakemberekből álló, a térképezőkkel együtt kb. 120 fős műszaki gárda élére idegenből hozzon igazgatót. 1839-ben Lechner Józsefet nevezték ki az Építészeti Főigazgatóság vezetőjévé, aki meglehetősen zilált szervezetet vett át. (31) Elődje a műszakiak súlyát növelte, azonban a hivatali gárdát nem tudta megszervezni. A régi szervezet bomlása, a sok betöltetlen hely egyúttal azt is mutatta, hogy a feudális kormányszékeknek alárendelt, kettős függésben tevékenykedő Építészeti Főigazgatóság és ezen belül a vízügyi szervezet már egyre kevésbé felel meg az igényeknek. Az új igazgató a hivatali személyzet pótlását sajátos módon oldotta meg. Az Építészeti Főigazgatóság központjában a 3 segédigazgatói helyet a már említett Zelenka Lajoson kívül Keczkés Károllyal és Berger Lajossal töltötte be, (32) egyszerűen maga köré gyűjtve vidékről a korábbi hajózási mérnököket. Abban igaza volt Lechnernek, hogy nagy tapasztalattal rendelkező személyeket helyezett vezető állásokba, azonban itt inkább az állásra tevődött át a hangsúly. A terület, amit irányítani kellett volna, mindhármuk számára idegen volt. 1841-ben Vásárhelyit kinevezték Hajózási Felügyelőnek, ő főként a dunai munkákban kipróbált embereire igyekezett támaszkodni. Lechner szervező tevékenysége vidéken nagy zavart okozott, szinte minden fontos állás üresen maradt. A teljes létszámot az 1840-es években már nem sikerült helyreállítani. Az évtized végén megérett a helyzet a Főigazgatóság teljes átalakítására. A vízügyi szakigazgatás'történetének a polgári forradalmat megelőző szakaszát az elvégzett munka alapján pozitívan kell értékelnünk. A folyók felmérése, a szabályozás előtti állapotok pontos vízrajzi leírása olyan hagyományokat őrzött meg, amelyekkel - a kor364