Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 2. szám - ADATTÁR - Dóka Klára: Adalékok a vízügyi szakigazgatás történetéhez, 1788–1848 / 359–366. o.

új alapokra kellett helyezni. Főként azokban a megyékben, ahol a megművelt területek elérték a szabályozatlan folyók partjait. A tervszerű szabályozás megindításához megbízható vízrajzi térképekre volt szükség. A korábban készült térképek főként helyszínrajzok voltak, amelyek jól elősegítették a terepen való eligazodást, azonban a vízfolyások szabályozásához ismerni kellett a meder alakját, a folyó esését, sebességét, vízhozamát stb. A vízrajzi térképezéssel a megyei mérnököknek csak egy része volt tisztában, ezért egyre nagyobb szükség volt az Építészeti Főigazgatóság vidéki szervezeteinek megerősítésére. 1821-ben a kancellária jóváhagyta a vidéki szervezet átalakítására és három új hivatal lérrehozására (Pozsony, Máramaros, Nagyvárad) vonatkozó javaslatot. (16) A pozsonyi hivatal feladata volt a Vág, Lajta, Rába, Garam folyókon megkezdett munkákra való felügyelet. A máramarosi hivatal megszervezését a Bodrogon és eredővizein, valamint a Krasznán és az Ecsedi-lápon kezdődő szabályozások, felmérések tették szükségessé. A nagyváradi átszervezést a Körösök térképezési munkája kívánta. 1817-ben Vay Miklós királyi biztost felszólították, hogy az egész vízrendszerre vonatkozó térképezést szervezze meg. A biztos Huszár Mátyást választotta a feladat végrehajtására, aki már korábban is szintezett a Maroson. Az 1818-1823 között végzett munka a magyarországi térképezés történetében új korszakot nyitott. A vezető mérnök utasítást dolgozott ki a munka elvégzéséhez, amelyben összefoglalta a szintezésről eddig kialakult ismereteket. A munkát igen nagy pontossággal és szabatossággal végezték el. (17) Az újonnan megszervezett hivatalokban az állások betöltése lassan haladt előre. Az 1820-as években az volt a tendencia, hogy a szakképzett személyzetet, amely eddig a délvidéki folyók mentén (Bega, Temes, Száva, Kulpa) dolgozott, az újonnan szervezett hivatalokba kell átcsoportosítani. Horvátországból Pozsonyba vitték vezető mérnöknek Erdélyi Józsefet, Máramaroson pedig Jaszeniczky József lett a vezető, aki korábban Varasdon, a Drávánál dolgozott. (18) A kisebb folyók felmérését a megyei mérnökök, a vidéki építészeti hivatalok hajtották végre, amihez sok esetben a Hajózási Igazgatóság is segítséget adott. A kérdést a meglevő hivatali létszámmal sikerült megoldani, és a Körösök felmérése volt az első, ahol már napidíjas mérnököket is alkalmaztak. A Duna és később a Tisza felmérése már nem volt végrehajtható ezzel a személyzettel. A két főfolyón olyan vezető mérnökök dolgoztak, akik nem voltak sem az Építészeti Főigazgatóság, sem a törvényhatóságok alkalmazottjai. A Dunánál 1823-ban Huszár Mátyás vezetésével kezdték meg a munkát, (19) majd 1929 -tői Vásárhelyi vette át az irányítást. Az 1820-as években — mint láttuk - a vízügyi műszaki személyzet többféle szervezetben működött. Egy részük szerepet kapott az Építészeti Főigazgatóság központjában, a Hajózási Igazgatóságon, más részük az igazgatóság vidéki szervezeteinél, vagy a törvényhatóságoknál nyert alkalmazást. Fizetésüket a sóalapból vagy a törvényhatóságoktól kapták, ahogyan munkáik költségeit is a kamara vagy a törvényhatóság fizette. A kamara elsődlegesen a hajózható folyókhoz adott pénzt, a kisebb vízfolyások rendezéséhez, a mocsarak lecsapolásához azonban a törvényhatósági pénztárak túl szűkösek voltak. A vízrendezést itt csak a birtokosok költségén lehetett megoldani. A munka egységessé tétele érdekében társulatokat hoztak létre, és a műszaki irányításra magánszolgálatban álló mér362