Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 2. szám - ADATTÁR - Dóka Klára: Adalékok a vízügyi szakigazgatás történetéhez, 1788–1848 / 359–366. o.

Dóka Klára : ADALÉKOK A VÍZÜGYI SZAKIGAZGATÁS TÖRTÉNETÉHEZ (1788-1848) 1788-ban az Építészeti Főigazgatóság megszervezése a magyarországi műszaki munkálatok történetében új korszakot nyitott. (1) Jogelődjei, a kamarai fennhatóság alatt működő Hajózási Igazgatóság és építési departamentum a széttagolódás és a többszörös átszervezés miatt egyre kevésbé tudták feladataikat ellátni. A bécsi építési főigazgatóság sem volt képes áttekinteni az egész birodalom műszaki ügyeit, ezért szorgalmazta a helyi hatóságoknak alárendelt építési igazgatóságok létrehozását. (2) Mint az irodalomból ismert, az új Főigazgatóság az egyesített kamara és helytartótanács irányítása alatt álló, műszaki ügyekben teljes önállósággal rendelkező hivatal volt. A vízügyi szervezet elvesztette ugyan viszonylagos önállóságát, azonban a továbblépés útját csak a rendelkezésre álló műszaki személyzet egyesítésével lehetett biztosítani. A korábbi szervezet — a Hajózási Igazgatóság — a szakmai feladatokon kívül sokat foglalkozott a víziközlekedés szervezési problémáival (hajóépítés, vontatóerő biztosítása), amelyek már nem voltak a műszaki hivatallá alakult Építészeti Főigazgatóság feladatai. A vízügyi munkák fontosságát bizonyítja, hogy az Építészeti Főigazgatóságon belül a fontosabb pozíciókat már az első évtizedekben vízépítésben jártas személyek kapták. A szervezet első igazgatója, Heppe Szaniszló, a Hajózási Igazgatóság korábbi vezetője, (3) közvetlen alárendeltjei voltak az építési ügyek irányításával megbízott Thaller József, valamint Pichler Ferdinánd igazgatósegéd, aki a vízépítési ügyekben döntött. A műszaki személyzethez tartozott 3 adjunktus (Várady Pál, Pongrácz Ignác a vízépítés, Thaller Ferenc az építészet területén). (4) A központi műszaki személyzetet 3 rajzoló egészítette ki. Vidéken a Maros és Temes mellett Kosztka János és Sax Zakariás dolgozott, akik már évtizedek óta szerepet kaptak a két folyó szabályozásában, Bácskában a Ferenc-csatorna tervezője, Kiss József volt az igazgató, Horvátországban pedig Becker János tevékenykedett a Kulpa mentén. (5) Az Építészeti Főigazgatóság keretében működő vízügyi személyzet tevékenysége az első évtizedekben közlekedéspolitikai indíttatású volt. Az udvar által kibocsátott utasítás a folyók térképezését, a hajózási akadályok eltávolítását, a partok tisztítását jelölte meg fő feladatnak. (6) Az ármentesítés, folyószabályozás a viszonylag ritka településhálózat és a még mindig elegendő termőföld miatt a XVIII. században nem volt követelmény. Az árvizes, mocsaras területeken élő kisszámú lakosság még jól meg tudott élni az ártéri haszonvételekből: halászatból, nádvágásból, vadászatból, amelyet a magasabb területeken rideg állattartás, földművelés — főként kertgazdálkodás egészített ki. 359 •