Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 2. szám - Pető Iván: A Bánya- és Energiaügyi Minisztérium (1951–1953) hivataltörténete és fondismertetése / 241–257. o.

A BEM ügykörjegyzéke 1951. augusztusában még Vegyesbányászati Főosztályt említett. 1952-vel azonban a főosztály két önálló osztálynak adta át a helyét, 1952. január 1-én megalakult a BEM Ércbányászati ül. Ásványbányászati Önálló Osztálya. A két önálló osztály sem működött sokáig. Csak formális változást jelentett, hogy miként az ipari minisztériumok valamennyi ágazati főosztálya, ill. ilyen rangú egysége, úgy a most említett két részleg is, 1953. január 1-től igazgatóság elnevezéssel szerepelt. Érdemi változás volt viszont, hogy 1953 márciusában, az ekkor alakult Kohászati Minisztérium vette át az ércbányászat irányítását. (Mint említettük, ugyanekkor vált ki a BEM-ből a vegyipari apparátus is.) 1952 elején megszűnt a BEM Szervezési Főosztálya. A kollégium február 4-én utasította a Főkönyvelőséget és az iparági főosztályokat, hogy gondoskodjanak a munkakör átvételéről. A Népgazdasági Tanács 47/4/1952. NT. sz. határozata (HT 1952/4.) valamenynyi ipari minisztérium keretében ugyanezen intézkedést tette kötelezővé, egyúttal megszüntették az Ipari Szervezési Bizottságot és az Irodaszervező Gazdasági Irodát is. A Népgazdasági Tanács 356/27/1952. NT. sz. határozata személyzeti, oktatási, munkaés bérügyi részlegeket megmozgató utasítást adott. Kimondta: az ipari és közlekedési minisztériumok ezen főoszályait a miniszter személyzeti helyettese alá kell rendelni, 1952 végéig munkásellátási (önálló) osztályt kell szervezni. A szakfőosztályok személyzeti osztályait csoporttá minősítették vissza. A BEM kollégiuma 1952. szeptember 23-án foglalkozott a Népgazdasági Tanács fenti, augusztus 30-i határozatával. Ennek kapcsán megállapították: a Bér- és Munkaügyi Főosztály és más részlegek munkaköre között átfedések vannak. A fentiekben megkíséreltük megrajzolni a BEM két és fél éves működésének főbb szervezeti változásait. Természetesen — ezt szükséges mégegyszer hangsúlyozni — a teljességre még csak nem is törekedhettünk. Végeredményben igen rövid időszakról van szó, melynek összes szervezési mozzanatát követni e helyütt nem lehetne megoldani akkor sem, ha minden adat rendelkezésre állna. A BEM rövid működésének időszakában az iratanyag nem a legszakszerűbb kezelést kapta. Az utókor sem volt kegyes az anyaghoz. A gyakori átszervezések során minden új részleg a tematikusán elődjének számítótól örökölte az iratokat. Arról, hogy időközben selejtezték-e az anyagot, ha igen, szisztematikusan vagy ötletszerűen-e, nem maradt adat. Az Országos Levéltár Népi Demokratikus Osztályának megalakulása után a Nehézipari Minisztérium számottevő anyagi ráfordítással igyekezett a levéltári átadásra alkalmassá tenni a volt BEM iratait is. Sajnos a hányatott sorsú anyag továbbra sem kapott megfelelő gondozást. A levéltárból kapott instrukcióknak megfelelően a rendezést a NIM-ben ún. tárgyi alapon végezték. Azonban a munkának két alapvető hibája volt: 254