Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 1. szám - Szabó Ferenc–Gazdag István: Az ellenforradalmi korszak művelődés- és eszmetörténetének levéltári forrásai témakör a szolnoki tájkonferencián / 19–22. o.

minden erőmmel megalkuvás nélkül szolgálni el is vagyok határozva. Lelkiismeretes munkámtól nem téríthetnek el sem párt sem felekezeti, sem magánérdekek; egyenesen megyek azon az úton, amelyet a szerencsétlen országra borult nagy sötétségben a keresztény nemzeti irány lobogó fáklyája jelez. A hazugságok forradalma által megnyitott csatornák szennyes áradattal borították el ezt a boldogtalan országot. Ennek a fertőzésnek ma is érezhető nyomai vannak még közéletünkben. Az egyének önfegyelmezése, a demagógia elnémítása, a sajtó, a politika és a nyilvános élet hangjának és modorának tárgyilagos finomsága, a tekintélyek tisztelete oly elsőrendű követelmények, amelyek nélkül eredményes nemzeti munka el sem képzelhető. A példának innen, a törvényhatóság díszes csarnokából kell vüágítania és én bízom az összes pártok hazafias érzületében, hogy testvéri kezet fogva, egyesült erővel és akarattal eltiporjuk a destrukció hydrafejét." A Törvényhatósági Bizottság a kormányzó bevonulásának IS. évfordulóján a következőket rögzítette jegyzőkönyvében: „Új honfoglaló munka kezdetét jelenti ez az idő számunkra. A Kormányzó úr céltudatos erőskezű és áldozatos kormányzásával lerakta a magyar nemzeti állam alapköveit, és visszaparancsolta a sötét odúkból előmerészkedő forradalmi elemeket. Megalapította a vitézi rendet, mely az új magyar nemzeti államnak egyik leghatalmasabb alapkövét képezi... Visszaadta a hitét, reményét, bizalmát ennek a szerencsétlen magyar népnek..." Tóth Tibor, a Szolnok megyei Levéltár igazgatója, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Iskolánkívüli Népművelés Bizottságának az 1942/43. és az 1943/44. népművelési évadra kiadott tájékoztatóinak tükrében adott elemzést az ellenforradalmi korszak háborús évekbeli törekvéseiről. A tájékoztatók hivatalos állami megnyilatkozások ill. irányelvek voltak, alapvetően a nacionalista, soviniszta, antiszemita, antikommunista szemlélet határozta meg a tartalmukat. A népművelés fő feladatát a háborús erőfeszítések közvetett támogatásban jelölték meg. Ennek érdekében az „acélos magyar típus" kinevelését, a militarista szellem általánossá tételét szolgálta a tervezési útmutató is. A szociális segítés érdekeit tükrözte a háziipari ismeretek terjesztése, a hadicélokra alkalmas emberanyag biztosítását az egészségügyi felvilágosítás, de az alapműveltség bővítése is. A jó hangulat felkeltését próbálták előmozdítani a rendeletek, hatósági intézkedések ismertetésével. A „társadalmi béke és egyetértés" jelszavával az osztályellentétek tompítására törekedtek. A népművelési munkába a falusi értelmiség szinte minden rétegét bevonták, részletes előzetes tematikát dolgoztak ki, amelyben a rendszer ideológiai és közvetlen napi célkitűzéseit legjobban szolgáló témák szerepeltek, jórészt kötelező jelleggel. Elek László személyes tapasztalataival erősítette meg Gazdag István előadását a debreceni egyetem arculatáról. Szólt arról, hogy egyes kiemelkedő, de ellentmondásos személyiségeket külön kellene megvizsgálni. (Pl. Csüry Bálint, Tankó Béla.) Ezt követően a gyulai államügyészség anyagából vett példával — Szabó Pál író és Tildy Zoltán politikus sajtópere 1937-ben - bebizonyította a Horthy-korszak merev konzervatív beállítottságát, egyúttal felhívta a figyelmet az államügyészségi iratok sokoldalú értékeire. 22