Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 1. szám - IRODALOM - Degré Alajos: Both Ödön: A stuprum violentum a kései feudális magyar büntetőjogban (1790–1848). Acta Universitatis Szegediensis. Acta juridica et politica. Tom. XXIV., fasc. 2. Szeged, 1977. / 129–130. o.

A következő rész — az első tulajdonképpeni gépi feldolgozással készült fejezet — a kiváltságlevelek összegyűjtött adatait tartalmazza. Ezekből az adatokból a következő kérdésekre kaphatunk választ: eredeti okmány vagy másolat; ki a kiállítója; a kiállítás éve; van-e hivatkozás korábbi céhlevélre és milyen az irat nyelve. Ugyancsak önálló és nem befejezett munka eredménye a kataszter következő fejezete: a kézművesipari mesterségnév szótár. Elkészítése a céhtörténeti kutatásokkal foglalkozó nagyvázsonyi tanácskozáson merült fel 1971 áprilisában. A gépi adatfeldolgozás lehetőségei, s főként követelménye — egy egységes és egyértelmű nomenklatúra kialakítása — tette szükségessé első lépésként egy latin—német—magyar mesterségnév szótár kidolgozását. A további munkálatoknál természetesen felhasználták a szakmunkákat is, s az itt közölt háromnyelvű gyűjtemény már 1532 mesterségelnevezést (közte 579 változatot) tartalmaz. Az összeállításban magyar—német—latin, latin—magyar-német, majd német-magyar—latin sorrendben közlik a mesterségneveket ábécé sorrendben. A szerkesztők hangsúlyozzák, hogy ezúttal egy olyan kísérlettel találkozik a kutató, amelynek kiegészítése, megvitatása után készülhet el csak a végleges mesterségnév szótár — a történészek és a nyelvészek közös munkájának eredményeképpen. A kötet következő részét — kb. 150 oldalt - a számítógép „írta meg". Az őrzési helyek növekvő számrendjében a különböző szempontok szerint rendezett anyagot találjuk. Ezek a következők: privilégium; legényrendtartás; összevont jegyzőkönyv; protocollum; mesterkönyv; szegődtetési-felszabadítási könyv; egyéb személyi nyilvántartás; számadások; szálláskönyv; egyéb irat; bizonyságlevél; remekrajz; pecsétnyomó; legrégibb pecsétlenyomat; behívó tábla; céhláda; legények ládája; céhzászló; zászlótartóvas; szállásjelvény; cserépedény; fémedény; egyéb edény; céhtemetési felszerelések; használati tárgyak; adománytárgyak; munkafolyamat ábrázolás; céhház; céhszokás leírás; céhszervezetek szakmánkénti csoportosítása. Minden egyes rész után megtaláljuk a számszerű összesítést is, amit itt találunk meg az eddigi szakirodalomban a legteljesebben. Ugyancsak az áttekintést, az országos értékelést segítik elő a további szempontok (időrendi, szakmai társulási változatok, közigazgatási egységek, iparcsoportok és őrzőhely) szerinti összeállítások. Az 1976-ban megjelent 2. kötet, az ún. Alaptábla tartalmazza összefoglalóan az egyes céhekre vonatkozó forrásanyagot az említett közigazgatási beosztás, azon belül a helységek és a mesterségek ábécé rendjében. Az adott céhen belül megtaláljuk a jelenlegi őrzőhelyet, milyen jellegű a forrásanyag (privilégium, tárgy stb.) és az időmeghatározást. A 2. kötet végén a szerkesztők már a közben észrevett hibák helyesbítését is közlik, ami mutatja, hogy a katasztert a kutatók használják és a visszajelzések folyamatosak. A kötet használatával kapcsolatban néhány — a gyakorlati munkában felmerülő — problémát szeretnék megemlíteni. A szerkesztők dicséretes törekvése, hogy a kötet a külföldi kutatók számára is használható, a további kiegészítést lehetővé tevő legyen, nem a legszerencsésebb módon valósult meg azzal, hogy az egész 1. köteten keresztül a magyar—angol—német—magyar szövegvariánsok váltakoznak egymással. Jobb lett volna egy-egy idegen nyelvű fordítást folyamatosan közölni úgy, hogy a táblák megfelelő lapszámára az adott résznél utalás történt volna. így mind a magyar, mind a külföldi kutató szaggatottan találja a számára adekvát fordítást. Másik ilyen gyakorlati jellegű kérdés — bár jól tudom, hogy ez elsősorban gazdasági és kapacitásbeli vonatkozású — a kötés. A könyv többszöri kézbevétel után — s ennek feladata nem egyszeri elolvasás, hanem a gyakori forgatás — lapokra hullik szét. E kétkötetes kataszter legnagyobb érdeme, hogy a forrásanyag összegyűjtésének nehéz és fáradságos - s menynyire nem gazdaságos! — minden kutató esetében megismétlődő feladatát feleslegessé teszi, továbbá a rendszeréből következő adottságok alapján bármikor kiegészíthető, illetve továbbfolytatható mind a hazai, mind a külföldi kutatók által összegyűjtött irat és tárgyi anyagokkal egyaránt. Nagy segítség a kutatók számára az is, hogy az Adatlapok továbbra is hozzáférhetők Budapesten a Módszertani és Restaurátor Központban, így azok az adatok, amelyek jellegüknél fogva (pl. levéltári jelzetek — különösen az Országos Levéltár esetében - vagy más, de géppel nem gazdaságosan feldolgozható közlések) nem kerültek feldolgozásra, kutathatók. J. Halász Margit 132