Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 1. szám - ADATTÁR - Soós László: Földbirtokvédelmi intézkedések előkészítése, 1932 / 95–114. o.

biztonságát; méltóztassanak tehát a hallottakat szigorúan bizalmasnak tekinteni, mert ezt nagyon fontos közérdekek kívánják. (Általános helyeslés.) Most Székács Antal felsőházi tag úr őméltóságának adom meg a szót. Székács Antal felsőházi tag: Nagyméltóságú Miniszter Urak! Mélyen t. Értekezlet! Az Országos Hitelvédő Egylet nevében vagyok bátor néhány elvi természetű kijelentést tenni. (Zaj. - Halljuk! Halljuk!) A magunk részéről is át vagyunk hatva attól a meggyőződéstől, hogy a gazdatársadalom felsegítése egyetemes országos érdek és csak örömmel üdvözölhetjük az igen t. kormánynak azt az elhatározását, hogy ebből a célból a cselekvés terére kíván lépni. (Folytontartó nagy zaj. - Halljuk! Halljuk!) Báró Korányi Frigyes pénzügyminiszter, elnök: Csendet kérek, mélyen t. Uraim! (Zaj.) Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Csendet kérünk, Uraim! (Halljuk! Halljuk!) Székács Antal felsőházi tag: Amennyire helyeseljük azonban, hogy a mezőgazdaság felsegélyezésére, illetőleg a bajbajutott gazdák megsegítésére a kormány intézkedéseket kíván tenni, annyira ellenezni vagyunk kénytelenek azt,hogy ez a megsegítés generalizáltassék, általánosíttassék, mert ezt a lehető legveszedelmesebb eljárásnak tartanánk a gazdasági élet egyéb ágai szempontjából is. (Zaj. - Halljuk! Halljuk!) Előttem szólott Gaal Gaston t. képviselő úr a leghelyesebben megvilágította azt, hogy a gazdák megsegítésére vonatkozó rendelkezések általánosítása hova vezet, ő nyiltan megmondotta, hogy nincs más mód, mint az általános moratórium kimondása és indokolta ezt részben lélektani, részben gazdasági okokkal. Altalános moratóriumot kívánt azért, mert az ország hangulata rendkívül izgatott s mert - szerinte — nyugalmi állapotot kell teremteni. Hát én elismerem, mélyen t. Értekezlet, hogy az általános moratórium nyugalmi állapotot teremtene, ez azonban nem volna kívánatos állapot, mert ez a temető nyugalmát jelentené, és nem a gazdasági élet feléledését, új erőre jutását. (Igaz! Úgy van!) Az általános moratórium — az én megítélésem szerint a gazdasági élet összezsugorodására vezetne, a bankok azonnali bezárásával és általában olyan súlyos következményekkel járna, amelyeknek hatása kiszámíthatatlan. Épp így nem lehet megokolni a moratórium szükségességét azzal sem, amit ugyancsak Gaal Gaston mélyen t. képviselő úr állított, mint ha itt az adósok 90%-a fizetésképtelen volna. (Igaz! Úgy van!) Nem tudom megérteni, hogy ezt az adatot a t. képviselő úr honnan vette? Én ezt semmi esetre sem ismerhetem el helytállónak, ezt hirdetni - nézetem szerint - egy kissé közel áll a defetizmushoz (Igaz! Úgy van!), ezért ezt a hitelezői érdekeltség nevében, amely minden esetre van annyira informált, mint a képviselő úr, a leghatározottabban vissza kell utasítanom. (Élénk helyeslés és taps.) Igen t. Értekezlet! Nekünk meggyőződésünk azt, hogy az egyedül helyes út, ha a gazdák helyzete egyénileg bíráltatik el és természetesen mindazok a gazdák, akiknek vagyoni helyzete ezt szükségessé teszi és akik tényleg segítségre szorulnak, a legmesszebbmenő mértékben megsegítendők. Az egyem elbírálás alapján kell tehát ezt a súlyos és fontos kérdést elintézni még abban az esetben is, ha csak 10%-a volna az adósoknak fizetésképes, mert én még ebben az esetben sem tartanám megengedhetőnek az általános moratórium kimondását, ismétlem azonban, hogy a t. képviselő úrnak ez az adata abszolúte nem helytálló. Nekünk óvakodnunk kell attól, hogy egy általános moratóriummal ott is lehetővé tegyük a fizetés elhalasztását, ahol egyébként a fizetésre nemcsak lehetőség, de a készség is megvan. A második elv, amit kimondatni szeretnék az, hogy a gazdafelsegítés vagy szanálás módja természetszerűleg kihat az egyéb foglalkozási ágakra is. Amennyiben a rendezés olyképpen történik, hogy ez csak a legszükségesebb szűk körre szoríttatik, vagyis azokra a gazdákra, akiknek helyzete ezt tényleg megköveteli, akkor - azt hiszem — hogy az ebből eredő terhek előreláthatólag nem veszélyeztetnék az egyéb foglalkozási ágak gazdasági működésének feltételeit, míg ha ezen túlmenő módon, szélesebb körökre kiterjedően léptethetnének életbe ezek az intézkedések, akkor az egyes hitelezői kategóriáktól nem kívánható meg, hogy ennek terhét egyedül viseljék, hanem az szükségszerűen a közre hárul. Ebben az esetben az összes hitelezői kategóriák érdekeit az egyenlő elbánás elve szerint kérem kezelni (Zaj. - Halljuk! Halljuk!) vagyis akkor azt kérem, hogy részesüljenek ebben az összes hitelezői kategóriák. A harmadik elv az, hogy a rendezés - mint különben ezt több előttem szólott értekezleti tag úr is javasolta kizárólag a FOB útján történjék, még pedig a hitelezői autonómia elvének keresztülvitelével. Éppen az Országos Hitelvédő Egyesület tapasztalatai, amely egyesületet van szerencsém itt képviselni, bizonyítják, hogy mennyivel helyesebben, gyorsabban, célszerűbben és az adós érdekében is megfelelőbben tudja ezeket a rendezéseket keresztülvinni egy autonóm alapon álló testület, mint ha merev bírósági szabályok alapján történik ez a rendezés. Kérnem kell tehát, hogy a rendezés az e célra átalakítandó, még pedig a hitelezői autonómia alapján átalakítandó FOB-ra bizassék. Ebben az autonómiában pedig a kereskedelmi és ipari hitelezői érdekeltség is természetszerűleg kellő képviseletet kér. Ezeket voltam bátor elmondani. (Helyeslés.) Elnök: Kíván még valaki szólni? M e d v i g y Gábor: Nagyméltóságú Miniszter Úr! Mélyen t. Értekezlet! Minthogy már senki sem kíván felszólalni, azt hiszem szerénytelenség nélkül megszólalhat végre a jogászi értelem is. A szembenálló érdekképviseletek 110