Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 1. szám - ADATTÁR - Soós László: Földbirtokvédelmi intézkedések előkészítése, 1932 / 95–114. o.

erejéig megterhelt birtok már tisztán csak a bank számára dolgozott, anélkül, hogy a saját maga javára bármiféle hasznot tudott volna felmutatni. Azóta csak romlottak a viszonyok, a birtok értékének 50%-ig adóssággal megterhelt birtok már tisztán csak a bank számára dolgozott, anélkül, hogy a saját maga javára bármiféle hasznot tudott volna felmutatni. Azóta csak romlottak a viszonyok, a birtok értékének 50%-ig adóssággal megterhelt tulajdonos messze túl van azon a határon, ahol a földteherrendezés kezdetét keU hogy vegye. Nézetem szerint egy ilyen jelentékeny kamatleszállítás után az értéknek 25%-a lehet az a korlát, amelyen túl már meg kell engedni a földteherrendezési eljárásba való önkéntes jelentkezést. Elvégre senki sem fogja a földteherrendezést kérni, ha a viszonyok kényszerítő nyomásra arra nem készteti. Ami pedig azt illeti, hogy esetleg fiktív megterhelésekkel is lehetne jelentkezni, ha valakinek ehhez kedve volna, én nagyon is problematikus értékű eljárásnak tartanám azt, ha bárki kihasználná a földteherrendezés címén azt a lehetőséget, hogy ő a kényszeregyezséges földbirtokosok közé soroztassék. Méltóztassanak elhinni, hogy nem fogja a földteherrendezést kérni senki sem, akinek erre nincs joga, aki erre nincs rászorulva, úgy, hogy itt egész nyugodtan lehetne egy liberális és igen mélyenfekvő határonalat megvonni abban a tekintetben, hogy a földteherrendezést milyen eladósodás esetén kérheti valaki. Azt hiszem, a kataszteri jövedelem tízszereséig való eladósodottság már éppen elegendő ahhoz, hogy kérni lehessen a földteherrendezést. (Igaz! Úgy van! - Helyeslés.) Báró Korányi Frigyes pénzügyminiszter, elnök: Ereky Károly őexcellenciája kért szót. Ereky Károly ny. miniszter: Nagyméltóságú Miniszter urak! Mélyen t. Értekezlet! A feltett nyolc pontra az a megjegyzésem, hogy ezek a pontok átmenetileg és csak úgy szabályozzák a kérdést, hogy egyik fél sincs kielégítve, sem a bankok, sem a gazdák. Az elhangzott felszólalásokból azt a panaszt vettem ki, hogy a gazdáknak nagyon rosszul megy a sora. Hát ez igaz, de azt kérdezem, mélyen t. Uraim, hogy hány bankár lesz öngyilkos és milyen rosszul megy a bankok sora is. Ha tehát az ország vezetésének magas szempontjából nézzük azt, hogy hogyan kell ezeket a kérdéseket megoldani, akkor sincsen más mód, mint az, amikor a gazdának veszteséggel kell leadnia minden állatát, amikor olyan olcsón kell leadni a sertést, a marhát, a tejet és mindent, hogy az valósággal ráfizetéssel jár, akkor nyilvánvaló, hogy a gazda semmiféle kamatot fizetni nem képes. Én, szerencsétlenségemre, egy nagy béruradalmat vezetek, amelynél semmiféle olyan bevétel vagy eladás nincs, ami haszonnal járna. Akármilyen gazdasági terményünket adjuk el, csak veszteség jön ki belőle, aminek következtében természetesen a kamatfizetés is tiszta veszteség ennél a részvénytársasági alapon álló gazdaságnál. Mindennek ellenére nem lehet a kérdést úgy megoldani, hogy a bankok egyoldalúan teljesítsenek valami szolgáltatást és éppen van a moratóriumnál a veszedelem. Én tisztában vagyok azzal, amit Gaal Gaston igen t. barátom is mondott, hogy a moratórium után eljön megint az az idő, amikor le kell számolni. Mindaddig, amíg a mezőgazdasági terményértékesítés problémáját meg nem oldottuk, a moratórium lejártakor ismét ugyanabba veszélybe jut a gazda, mint amelyben a moratórium lerendelésekor volt, úgy, hogy ezzel csak növeljük a kamatot. A lényeg tehát az, hogy a gazda kapja meg a búzájáért és a terményeiért ezt az árat, amelyből az adót, a kamatot, a rezsi költségeit is, stb. mind meg tudja fizetni és ennek lehetőségére már volt egy példa. A háború alatt és a háború után a kötött gazdasági rendszer mellett aránytalanul sokkal jobb módban élt az egész gazdatársadalom és maga az ország is, mint ma, amikor az összes raktárak tele vannak élelemmel és ruhával, az emberek pedig éheznek és mezítláb járnak. Amikor pedig nem volt kellő mennyiségű élelem, akkor jegyekkel a kezükben sorban álltak az emberek, hogy hozzá tudjanak jutni a napi szükségkleti- és használati cikkekhez. Nem akarom szíves türelmüket hosszasabban igénybevenni. Az én véleményem az, hogy a bankoknak, mint organizátoroknak, mint a nemzeti termelés organizátorainak és a budapesti kereskedelemnek össze kell fogniok arra, hogy a mezőgazdasági terménykereskedelmet megszervezzék és ezzel kapcsolatban az adófizetést és a kamatfizetést is megorganizálják. Mert hiába, ha az a kis- és az a nagygazda produktumait csak olyan áron értékesítheti, mint ma, akkor csak lefelé megyünk, mert akkor a mezőgazda nem tud eleget tenni kötelezettségeinek, nem tud vásárolni, ennélfogva leáll a nagyipar, a nagyipar munkásai elszélednek, nem tudják átvenni a mezőgazdasági ter- t menyeket és ez így fog folytatódni állandóan lefelé, egészen addig, amíg kitör az a polgárháború, az a veszedelem, amely elöl azután menekülés nem lesz. Az én javaslatom tehát az, hogy a kormány szíveskedjék a TÉBE-vel (21) és az OMKE-val (22) és mindazokkal, akik addig is a szabadkereskedelem és a szabadforgalom alapján állva az ország közgazdasági organizátorai voltak, a legrövidebb időn belül a mezőgazdasági termények értékesítésének kérdését úgy kézbevermi, hogy azzal kapcsolatban az adó- és kamatfizetés is biztosíttassák. Természetesen ezzel a 8 ponttal kapcsolatban most nem fejthetem ki, hogy ezt hogyan gondolom, remélem azonban, hogy a pénzügyminiszter úr őexcellenciája a TÉBE-n az OMKE-n és a többi érdekelt intézményen keresztül valahol alkalmat fog nekem adni arra, hogy ezt az előadásomat megtarthassam. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Báró Korányi Frigyes pénzügyminiszter, elnök: Mélyen t. Értekezlet! Magunk között mindent megmondhatunk, azonban nagyon kérem a résztvevő urakat, hogy méltóztassanak az értekezleten történteket bizalmasoknak tekintem, mert elhangzottak itt olyan kijelentések, amelyek veszélyeztethetnék a betétállomány 109