Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 1. szám - ADATTÁR - Soós László: Földbirtokvédelmi intézkedések előkészítése, 1932 / 95–114. o.

meg ezeket a kérdéseket. Mi azután természetszerűleg hozzászólunk a felvetett problémákhoz és így együttesen meglátjuk majd, hogy gazdasági szempontból figyelembevéve a világkonstellációkat, milyen lehetőségekre nyílik alkalmunk. Az utolsó pontra vonatkozólag az a tiszteletteljes indítványom, hogy az itt érintett kérdések elbírálása FOB-ra bízandó, amely abszolút jól bevált apparátus, tökéletesen megfelel a maga hivatásának jói ismeri a viszonyokat és legfeljebb csak arról lehetne szó, hogy pár taggal még kibővíttessék. Ezekben voltam bátor röviden előadni észrevételeimet kérve, hogy méltóztassanak az elmondottakat szíves figyelmükre méltatni, egyebekben pedig csatlakozom őméltósága javaslatához. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Báró Korányi Frigyes pénzügyminiszter, elnök: Gaal Gaston őméltőságát illeti a szó. G a a 1 Gaston országgyűlési képviselő: Mélyen t. Értekezlet! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy egyrészt annak a pártnak a nevében, amelyhez tartozni szerencsém van - mert ez a kérdés akárhogyan vesszük is, végeredményben politikum — másrészt pedig a sok százezer adós magyar gazdának nevében is egy pár szóval elmondhassam erre a kérdésre vonatkozólag a magam szerény megjegyzéseit. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt nem tudom megérteni, hogy mire való az a majdnem rigorózus megkülönböztetés, amit a Stillhalte, a hitelrögzítés és a moratórium között tenni méltóztatnak. Végeredményben akár Stülhalte, akár jól akadémikusán hitelrögzítés, akár latinul moratórium: teljesen mindegy, egy és ugyanazt jelenti és végeredményben ezeknek a jelentéseknek állapotában nyakig benn ülünk, mert ami ma a hitelkérdés terén az országban folyik, az moratórium s amennyiben az a gazda, aki nem tud fizetni, nem kap moratóriumot, nem kap halasztást az érdekelt pénzintézettől, akkor egyúttal már a tönkremenetelnek is oda van dobva. (Igaz! IJgy van!) Én nem tudom megérteni, hogy akkor, amikor a fegyveres háború itt kitört, s amikor az államnak egyik első intézkedése az volt, hogy behozta az általános moratóriumot és minden néven nevezendő hiteltartozás felfüggesztését elrendelte, hogy akkor miért félünk a moratóriumtól most, amikor éppen olyan veszedelemben van az ország, mégis azzal a különbséggel, hogy most nem fegyveres, hanem gazdasági háború folyik. Ezt maga a pénzügyminiszter úr is konstatálta, ő mondotta, hogy háborús állapotban vagyunk, a gazdasági háború mindent megengedett és meg nem engedett fegyverével támad bennünket részben a külföld, részben pedig - kisebb viszonylatban - támadja az adósokat a hitelező. Én teljes mértékben osztozom a kormánynak abban az intézkedésében, amikor a háború kitörésekor a moratóriumot elrendelte, mert ezzel pszihológiai hatást akart elérni, meg akarta szüntetni idebennt a nyugtalanságot azáltal, hogy akik kikerülnek a frontra és ott életüket áldozzák, abban a tekintetben legalább meg legyenek nyugtatva, hogy családjaikat senki sem teheti földönfutókká. Pedig akkor, mélyen t. Értekezlet, óriási konjuktúra volt nemcsak a mezőgazdaság terén, hanem a kereskedelemben, a kisiparban, a gyáriparban, és mindenben, úgyhogy akkor semmiféle gazdasági veszedelem nem kény szeritette a kormányzatot arra, hogy az általános moratóriumot elrendelje. Mégis megtették, pszihológiai okokból. Már most azt kérdezem, mélyen t. Értekezlet: nincs erre ma is szükség? (Egy hang: Nincs!) Méltóztassanak csak egyszer kimenni a falvakba. Méltóztassanak meghallgatni inkognitó azoknak a szegény embereknek beszédeit, amikor egymás között csak a munkások beszélgetnek. És méltóztassanak figyelembevenni, hogy itt egy olyan zsarátnok ég az országban, amely zsarátnokot a legelső szellő lángra fogja gyújtani. (Igaz! Úgy van! Mozgás.) Ha tehát mi nem teremtünk az országban nyugalmi állapotot ebben a gazdasági háborúban, ha nem gondoskodunk olyan megnyugtató intézkedések sürgős meghozataláról, amelyek ezt a zsarátnokot eloltják, akkor az országot a legféktelenebb izgatásoknak dobjuk oda, amelyek nemcsak azt a hasznot fogják elsöpörni, amelyre a pénzintézetek bizonyos formai joggal igényt tarthatnak, hanem az egész országot és annak minden intézményét. (Igaz! Úgy van! Zaj.) Nem tréfadolog ez a gazdasági háború, amelyben vagyunk és ha szükség volt a fegyveres háborúban a kedélyek megnyugtatására, akkor százszorosan inkább szükség van erre ma, amikor a gazdasági leromlottság, az elpauperizálódás, az éhezés és a rongyokbanjárás a vidéken már olyan méreteket öltött, hogy az egyenesen ijesztő.' Itt, t. Értekezlet, nézetem szerint a kormánynak nincs is arra szüksége, hogy meghallgassa a hitelezőket és meghallgassa nem is az adósokat, hanem csak minket, akik képviselők az adósok egy részét is képviseljük. Itt egy olyan állapotban van az ország, olyan pszichológiai momentum vett erőt a lelkeken, hogyha nem teremtünk nyugalmi helyzetet, akkor ennek nagyon veszedelmes, végzetes következményei lesznek. (Igaz! Úgy van!) A moratóriumot én ebből a szempontból ítélem meg és semmi másból. Nem is vagyok hajlandó csak tisztán kizárólag gazdasági szempontból elbírálni. A moratóriumra azonban nemcsak nekünk, gazdáknak van szükségünk, hanem mindazoknak, akiknek viszont mi tartozunk. Szüksége van a kereskedelemnek, a kisiparosnak, a gyáriparosnak, szüksége van mindazoknak, akik ma abban a keserves helyzetben vannak, hogy jóhiszeműleg felvett adósságaiknak nemcsak törlesztését nem bírják, hanem a kamatait sem képesek fizetni. Erre a moratóriumra tehát azért van szükség, hogy egy olyan lelki atmoszférát teremtsünk az országban, amely minden néven nevezendő kirobbanástól megment bennünket, amely olyan lelki, pszichológiai állapotot teremt itt, aminőre nézetem szerint az országban a legmesszebbmenőleg szükség van. Mélyen t. Értekezlet! Ha a moratórium akkor lehetséges volt, kérdezem, miért nem lehetséges ma? Azt hiszik az urak, hogy ez a háború kevésbé veszedelmes, mint az volt? Százszor veszedelmesebb, mert ez olyan háború, ahol 106