Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 1. szám - ADATTÁR - Soós László: Földbirtokvédelmi intézkedések előkészítése, 1932 / 95–114. o.

magyar emberek magyar emberekkel fognak szembenállam (Igaz! Úgy van!), ez a polgárháború, tisztelt Értekezlet, amelynek veszedelme előtt állunk (Zaj és mozgás.) és a polgárháborút minden eszközzel megakadályozni elsősorban kormányzati kötelezettség, tekintet nélkül arra, hogy hogyan gondolkoznak a kérdés felől egyrészt a hitelezők képviselői, másrészt pedig azok, akik az adósok nevében beszélnek. Méltóztassanak visszaemlékezni, hogy egy félévvel vagy egy évvel ezelőtt volt alkalmam felszólalni azon bizonyos közös értekezleten, amelyet a bankok képviselőivel a Földteherrendező Országos Bizottság tagjai tartottak. Én már akkor - egy évvel ezelőtt - megmondottam és kértem, különösen a hitelező rétegeket kértem, hogy vigyázzanak, mert azokat a terheket, amelyeket részben törlesztés, részben pedig kamat alakjában a hitelintézetek az adósokra rárónak, a földbirtok meg nem bírja. Már akkor sem bírta meg, ma még kevésbé bírja, mert hiszen mind mélyebbre és mélyebbre csúszik bele a gazdaközönség az eladósodás örvényébe, annyira, hogy ha strikte végre akarjuk hajtani, a hitelezők érdekeit tartva csak szem előtt, ennek nem lehet más következménye, mint az összeomlás. (Igaz! Úgy van! — Zaj.) Én már akkor figyelmeztettem arra, hogy baj lesz, hogy ha ezt a kamat- és hitelpolitikát tovább folytatjuk, de ez a politika a figyelmeztetés ellenére is tovább folytatódott. És én nem tehetek róla, nem tudok osztozni Pesthy Pál t. képviselő úr őexcellenciájának abban a nézetében, hogy egyénileg, egyéni megoldással kell a kérdést rendezni. (Úgy van!) Mi, akik a földbirtokrendező bizottságban együtt dolgoztunk, nagyon jól tudjuk, hogy mit jelentett korábban is ez az egyéni kezelés. Azt hiszem, egy év alatt 16-17 ezer ügyet. Most méltóztassanak számításba venni, hogy azóta az ország helyzete katasztrofálisan megromlott. A fizetésképtelenség olyan méreteket öltött, amiről akkor még nem is álmodoztunk. Méltóztassanak csak elképzelni, micsoda megrohanásnak leszünk kitéve abban a bizottságban, ha megjelenik az a kormányrendelet, amely újabb jelentkezéseket tesz lehetővé. (Igaz! Úgy van!) Ezzel az apparátussal még a legszorgalmasabb munka mellett is egyéni kezeléssel sohasem fogunk tudni végezni, pláne nem fogunk végezni tudni október 31 -ig, amit én egy olyan terminusnak tartok, amely jó lehet arra, hogy kifelé port hintsünk a nyomorult, tönkremenő adósok szemébe, hogy íme: segítem akarunk rajtatok, gyakorlatilag azonban nem jelent semmit, mert én már láttam november 1-ére kitűzött végrehajtásokat olyan emberek ellen, akiket a földteherrendező bizottság befoglalt a maga akciójába, akiknek megsegítését tehát már határozattá emelte. Ezek egymásután mind megkapják a végrehajtásokat november elsejére és a következő napokra. (Igaz! Úgy Van! - Zaj.) Hát bocsánatot kérek, ez megnyugvást teremt? Már pedig itt mindennél fontosabb a pszichológiai hatás, a megnyugtatás. (Igaz! Úgy van!) Nem mondom, hogy ennek a harcnak, mélyen t. Értekezlet, nem lesznek sebesültjei. Minden harcnak vannak sebesültjei, legelső sebesültje az adósok százezrekre menő tömege, azoké is, akik még bent vannak kis házikóikban és gazdaságukban, üzletükben vagy műhelyükben és azoké is, akik már ki varrna lódítva. Egyéni megoldás. Tisztelt Értekezlet! Megnevezek egy pénzintézetet. A Dunántúli Bank és Takarékpénztár, amely Somogy-megyében, az én vármegyémben működik és valamelyik nagy budapesti intézetnek, a Hitelbanknak vagy a Kereskedelmi Banknak affiliációja, ez a pénzintézet egyetlenegy egyezséget nem kötött, a mi környékünkön levő adósoknak egyezségi ajánlatát minden egyes esetben a legridegebb visszautasítja, sőt az intézet igazgatója valósággal perverz gyönyöróséggel fenyegeti ezeket a nyomorult adósokat, nem fogad el tőlük kamatot, hanem törlesztést követel és amelyik nyomorult ember törleszteni nem tud, csak kamatot tudna fizetni, azt perlik és a legrettenetesebb költségeket akasztják a nyakába. Én magam láttam 50 P-ős követelést majdnem 300 P-re menő perköltséggel. (Igaz! Úgy van! — Zaj.) Ezek azok a metódusok, amelyekkel a magyar gazdákat megnyugtatni nem lehet. Ha ezzel az október 3l-es terminussal dolgozunk, akkor a hitelező már előre tudja, hogy jó, október 31-éig nem tudom behajtani követelésemet, esetleg perelhetek, foglaltathatok, végrehajtást indíthatok, éppen csak nem árvereztethetek. Tudja azt is, hogy kilicitáltathatja a házi bútorából az adóst, mert az nincs eltiltva, csak a gazdasági felszerelés elárverezése tilos. Bútorát, pár darab ruháját, vánkosát nyugodtan el lehet ezeknek a szegény embereknek árverezni mais. Gróf Hadik János az IOKSZ (20) elnöke: Meg is teszik! Gaal Gaston országgyűlési képviselő: Pedig még az árverési költségek sem kerülnek ki ezeknek az objektumoknak eladásából. Nos, mélyen t. Értekezlet! Ilyenféle rendszabályokkal nem lehet az országot a bajokból kivezetni. Amit mi követelünk, az — elismerem — sérelmével fog járni a pénzintézeteknek. Ezt készséggel elismerem, mert azokat a kamatokat, amiket szerettek volna, nem fogják megkapni. Azonban, mélyen t. Értekezlet nem a sérelmével, hanem a tönkrejutásával jár százezernyi magyar embernek és az ő családjaiknak ez a mai helyzet és ezek a szerencsétlen emberek önhibájukon kívül jutottak ilyen állapotba, mert akárhogyan forgatjuk is a dolgokat, ma már kártyázó színésznőző magyarok még a legmagasabb régiókban is nagyon kevesen találtatnak. Az a nyomorult falusi ember pedig, sem nem ballerinázott, sem nem kártyázott, még csak nem is kocsmázott, mert a maga borát otthon olcsóbban megihatta, hanem egyszerűen belekerült abba a helyzetbe, hogy a legjobb akarat mellett is fizetésképtelen. Ha pedig megállapítjuk azt, mélyen t. Értekezlet, hogy a magyar adósok 90%-a fizetésképtelen - azt hiszem, nagyon kis percentet mondtam - akkor itt más elgondolással operálni nem lehet, mint hogy generális, általános érvényű rendszabályokkal teremtsünk egy olyan nyugalmi állapotot, amely egyelőre ezt a nyomorult adóst bent hagyja a 107