Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 1. szám - ADATTÁR - Soós László: Földbirtokvédelmi intézkedések előkészítése, 1932 / 95–114. o.

nagyon rövid leszek — és ezentúl a zöldhitel címén adott tetemes előlegek is a kivételek közé sorolandók, mert ezek egészen más jelleggel bírnak, ezek azért adattak, hogy a termés után visszafizettessenek, vagyis az úgynevezett termelési hitelek, amik a termésből kifizetendők, természetszerűleg a kivételek közé veendők. (Igaz! Úgy van! Helyeslés.) Azután a haszonbér kérdésénél még arra kívánok rámutatni, hogy olyan haszonbér szerződéseknél, amelyeknél a haszonbérlő köteles az adókat fizetni, ellenben nem fizeti azokat, ott ne legyen helye annak, hogy a földtulajdonost szólítják fel az adó fizetésére, mert ez teljesen lehetetlen. (Igaz! Úgy van!) Ami már most a második kérdőpontot illeti, itt az a felfogásunk, hogy a hitelezők minden csoportjára is terjednek ki az intézkedések ugyancsak kivéve azonban itt is a fentebb felsorolt eseteket. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés.) A zárloglevelekre vonatkozólag nem vagyok egy nézeten őexcellenciájával, mert igenis a mezőgazdaság szempontjából követelnem kell a záloglevelekkel való visszafizetés lehetőségét. Hegedűs Lóránd ny. pénzügyminiszter, a TÉBE elnöke: Mi is kívánjuk! Gróf S o m m s i c h László az OMGE elnöke: Még pedig követelnem kell olyan imperatív formában, hogy a pénzintézetek kötelesek legyenek elfogadni a záloglevelekkel való törlesztést. Hegedűs Lóránd ny. pénzügyminiszter, a TÉBE elnöke: Rendben van! Gróf S o m s s i c h László az OMGE elnöke: Bocsánatot kérek akkor félreértettem. Olyan nagy a terem, hogy nem lehet megérteni, ki mit mond. (Igaz! Úgy van! Zaj.) A harmadik pontra vonatkozólag válaszom az, hogy itt semmiféle külön kvalifikációt a birtokkategória szempontjából nem teszek, véleményem szerint teljesen egyformán éppen olyan rossz helyzetben van a nagybirtok, mint a középbirtok (Igaz! Úgy van! Taps.). Szociális szempontból is igen elhibázottnak tartom a nagybirtoknak ebből a szempontból való elhanyagolását, mondjuk úgy, rosszabb kezelését, mert az a sok egyén, aki abból a nagybirtokból tartja fenn magát — méltóztassanak csak az aratásra, cséplésre, általában a szezonmunkákra gondolni — ennek következtében mind olyan veszteséget szenvedne, hogy szociális szempontból okvetlenül elkerülendőnek tartom a különbségtételt. (Igaz! Úgy van!) Általában véleményem szerint a mai gazdasági viszonyok között vétkezik az, aki akármilyen szempontból, demagóg szempontból rést akar ütni az egyes birtokkategóriák között (Igaz! Úgy van!); nekünk teljesen egységesen kell a mi álláspontunkat képviselnünk, mert egyikünknek sincsenek külön utaink, hanem mindenikőnknek egy közös célunk van és ez: a magyar érdek megvédése. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés.) A negyedik pontot illetőleg, amely a kamatmérséklésre vonatkozik, magam is teljesen egyetértek azzal, hogy egy általános globális rendelkezést kell csinálni úgy, mint azt Pesthy Pál őexcellenciája is említette, kamatrögzítéssel, amint méltóztatott mondani: hat hónapi időtartamra. Ez alatt az idő alatt a kamatmérséklés mindenkire vonatkozólag egyformán fennállana, fennállanának a rögzítési rendelkezések is s ezen időn belül módunk lenne azután kitapasztalni azt, hogy az egyes adós csoportok, adóstípusok vagy egyes individuumok hogyan bírálandók el, mert különben hónapokig tartana - ha ezt előzetesen akarnók megállapítani - amíg valamit tenni tudnánk s akkor elveszítenénk az időt. (Igaz! Úgy van!) Úgy hogy feltétlenül szükség van egy ilyen egységes rendelkezésre és egy bizonyos tágabb időhatárra, amelyen belül azután sürgősen tisztázandó a helyzet. Ehhez a ponthoz bátor vagyok még megjegyezni, hogy a magam részéről feltétlenül szükségesnek tartom a bekebelezési illeték csökkentését és pedig abból a szempontból, mert most nagyon sok személyi hitel van, ami az adós egyéni megbízhatósága következtében semmiféle bekebelezéssel nincsen alátámasztva, hanem — mint mondani szokás - kizárólag az illető jó arcára van bazirozva. Ennek ellenére az ilyen hitelek biztonsága megvan. Én tehát általában szükségesnek tartanám, hogy olyan intézkedés tétessék, hogy az ilyen személyi hiteleknél egy egészen minimális díjazás mellett történhessék meg a bekebelezés. Úgy emlékszem, hogy ez a járásbíróságokkal kapcsolatban megvan, de én ezt általánosan szükségesnek tartanám. És a másik, amit kívánok az ilyen ügyletekkel kapcsolatban; a közjegyzői és az ügyvédi díjak lényeges leszállítása. (Élénk helyeslés.) Mert e tekintetben valóban tarthatatlanok az állapotok. Én nem akarom az igen t. jogi kart bántani és megtámadni, ki kell azonban jelentenem, hogy a mai viszonyok között valóban túlzottak ezek a követelések. A baj az, hogy először is túl sokan vannak, másodszor pedig túl nagyok az igények. Ezeket tehát le kell szállítani. Az általános jellegű intézkedések egy bizonyos meghatározott időre, mondjuk hat hónapra történjenek, mert különben túl komplikált volna az egész adminisztráció lebonyolítása és lehetetlenné válnék az egyéni elbírálást már most életbeléptetni. Egy fél év alatt azonban ebben a tekintetben kialakulhat a helyzet. Ami már most a hatodik pontot illeti, addig amíg a normálisabb viszonyok be nem állanak, nem lehet a jövőbeli hitelképesség megóvására intézkedéseket tenni. A mai világgazdasági viszonyok között ez rendkívül nehéznek, csaknem lehetetlennek látszik. Azt hiszem, hogy azok az intézkedések, amelyek az előző öt pontban foglaltatnak - abban a gondolatmenetben, amit őméltósága is előterjesztett - egyelőre elegendők lesznek arra, hogy a hitelképesség megóvassék, a többieket illetőleg pedig azt hiszem, ráérünk még gondolkozni, de mindenesetre szükségesnek tartanám, hogy elsősorban azok a tényezők álljanak elő gondolatokkal, akik elsősorban hivatottak erre, tehát a pénzügyminiszter úr őexcellenciája és a pénzintézetek is, akik elsősorban illetékesek megmondani, hogyan ítélik 105