Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 3. szám - ÉVFORDULÓK - Ladányi Sándor: Ráday Pál / 607–619. o.

az országgyűlésen az első sérelem akkor érte a protestánsokat, amikor a koronázási hitlevél tartalma felett folytatott alkudozásoknál szóba sem jöttek. A régebbi Irirályi hitlevelek (1622. évi 2. te.; 1638. és 1659. évi 1. te.) külön pontban biztosították a protestánsok jogait és szabadságait, most azonban a magyar rendek legnagyobb része — a királlyal együtt — ugy gondolkodott, hogy ilyen jogot a protestánsoknak adni nem lehet. A hitlevél e részét illetően a király és a nagy többséget alkotó katolikus rendek azonos állásponton voltak, aminek következménye az lett, hogy a protestánsok vallásgyakorlatának szabadsága a hitlevélből kimaradt, s igy a protestánsok jogaik fontos közjogi biztositékát kivivni nem tudták. 1712. április 22-én a protestáns rendek megbízottai, közöttük a reformátusok nevében Szentimrei Sámuel borsodi és Baranyai Miklós bihari követ kérték a nádort, hogy amint a múltban, ugy a mostani országgyűlés alkalmával is jelöljön ki számukra istentiszteletre való és prédikátor szállásának alkalmas helyet. A nádor kijelentette"; hogy "ha volt praxisban, leszen commissiója a quartély-mesternek" (10). Ugyanebben az ügyben jártak a prímásnál is (11), végül is a protestánsok - különösen Ráday Pál buzgolkodása folytán - engedélyt nyertek. Április 28-án kelt a levél, amelyben a református vallású országgyűlési követek a diéta alatti időre istentisztelet tartására lelkészt hívnak (12). Május 10-én irja alá Keresztély Ágost esztergomi érsek Magyari Péter prédikátor menedéklevelét (salvus conductus), amelynek értelmében az országgyűlés alatt a prédikátor Pozsonyban tartózkodhatik, s ott, a külvárosban, az erre a célra kijelölt helyen a református követeknek istentiszteletet tarthat (13). Ráday Pál, látva az országgyűlés katolikus többségének türelmetlenségét, hitsorsosai érdekében küldöttséget vezetett a királyhoz. Nem csupán élő szóval ecsetelte a protestáns egyházakon elkövetett bántalmakat, de egy terjedelmes feliratot is szerkesztett (14), amelyben nemcsak a sérelmeket sorolja fel, hanem egyúttal megjelöli az utat és módot a béke alapjai megteremtésére. A római katolikus tábor is csakhamar megszerkesztette és felküldte feliratát a királyhoz (15). A feliratok beterjesztése után mindkét fél várta a király döntését. Az ellentétek annyira kiéleződtek a két fél között, hogy a legkisebb alkalom is elegendő volt a szenvedélyek kitörésére, s ez az alkalom nem is váratott magára sokáig. Az 1712. május 18-i ülésen a királyi korona lehozatalával megbizott küldöttségbe a nádor az evangélikus vallású Okolicsányi Pált is jelölte. A klérus felháborodottan kérdezte a nádortól, miért választott az "eretnekek" közül. A nádor pedig még ugyanezen az ülésen felszólította Okolicsányit, hogy ne vegyen részt a küldöttségben. A május 20-i ülésen Okolicsányi felemiitette sérelmét, és azt, hogy a sérelem az ő személyében megyéjét is érte. Beszédére az ellentábor hatalmas zajjal válaszolt, s némelyek azt hangoztatták: nem történt iniuria, nem érte semmiféle sérelem a nemes vármegyét, mások pedig azt vitatták, hogy a diétának inkább országos dolgokkal, mintsem személyi ügyek tárgyalásával kell foglalkoznia. - Ekkor emelkedett szólásra Nógrád megye követe, Ráday Pál, és azzal kezdte szavait, hogy "a Status Evangelicus nevével kér audientiat a szollásra". Erre "az egész klérus táblája felettébb való nagy fervorral megzendüle és a zengő szók az egész házat betelek". E zengő szók "sokasági között ezek hallattattak: negatur, negatur esse statum evangelicum, non datur status quintus, bezzeg status, ki tette státussá". "Az urak táblája mellől pedig vala ilyen szó: - tudósít bennünket Lányi Pál gömöri alispán naplójában - mit akar Kegyelmetek, fel akarja ismét Kegyelmetek kötni a kolompot, igen is Kegyelme609