Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 2. szám - IRODALOM - Farkas József: Nógrádi évszázadok. Salgótarján, 1976. / 362–366. o.

sókönyvek pótolják ezt a hiányosságot, adjanak didaktikai eligazítást és tantervhez kapcsolódó kiegészítéseket, már a tantervek változásai miatt sem. A kizárólagosan iskolai célt szolgáló olvasókönyv, vagy történelmi szöveggyűjtemény kiadása az oktatási tárca feladata lenne és túlhaladják a levéltárak anyagi lehetőségeit is. Megítélésünk szerint az olvasókönyvek feladata, hogy sokszínű válogatást adjanak és eligazítást * megkönnyítő szükséges apparátussal rendelkezzenek. Az egy-egy tanítási órához kapcsolható dokumentum kiválasztása a tanár feladata. Ez szükségszerűen különböző lehet még ugyanazon megyén belül is. A pontos tantervhez, egyes órákhoz eleve hozzákapcsolás sablonosságot szülhet és túlzottan megköti az olvasókönyv szerkesztőjét is. Hasznosabb lenne, ha az olvasókönyvek felhasználását, de általában a történelmi források felhasználását megkönnyítő módszertani kézikönyv készülne el a pedagógusok számára. A Nógrád megyei Olvasókönyv anélkül, hogy konkrét tanítási órákhoz megjelölve kötődne, messzemenően szolgálja az iskolai célokat. A forrásokhoz csatlakozó apparátusanyag közérthetősége és sokszínűsége révén arra is alkalmas, hogy a tanulók önállóan is eligazodjanak. A források után közölt szöveg több célt is szerencsésen megvalósít. Magyarázza a forrásokban rögzített történelmi esemény, információ hátterét, Nógrád megye történetével való összefüggését. A szereplő személyekről közölt fontos információkat és kronológiai eligazítást is ad. Mindezt tömörségre törően adja meg anélkül, hogy a közérthetőség valahol is csorbát szenvedne. Az Olvasókönyv magyarázó szövegei mintaszerűek, egyetlen felesleges mondatot sem tartalmaznak. Külön érdeme a magyarázat köz lés ének, hogy hasznosítja a válogatásba nem kerülő forrásokat is, mintegy ezekre is ráirányítja a figyelmet. Itt érkezünk el a kiadvány egyik ki nem mondott, de maradéktalanul megvalósított céljához: az érdeklődés felkeltéséhez. Ha más célt nem érne el csupán ezt, ez önmagában is jelentős. Az eligazítást megkönnyítő apparátushoz tartozik a helynévmutató és a névmutató, ez utóbbi a személyekre vonatkozó legfontosabb információt is tartalmazza. Külön figyelmet érdemel a hétoldalas "idegen, vagy kevéssé ismert kifejezések magyarázata". Ezt a törekvést feltétlenül követendőnek tartjuk. Kezelhetősége praktikusabb, mivel ezen szavak és kifejezések többször is előfordulnak a forrásokban, elkerüli az ismétléseket, ill. annak visszakeresését, hogy melyik forrás után történt meg a sző, vagy kifejezés megmagyarázása. A kevéssé ismert kifejezések közé besorolást nyernek helyesen azok is, amelyek közismertek ugyan, de a tanuló ifjúság számára már történelem, mint pl. csendőrség, főszolgabíró, főispán, főjegyző stb. Amikor dicsérőleg említjük meg az Olvasókönyv ezen kiváló törekvését, ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy ez a fajta segédlet még kimunkálásra szorul. Kérdés, hogy mit tartalmazzon. A szavak és kifejezések pontos fordítását, értelmezésének minden vonatkozását, vagy csupán az adott forrásokban képviselt jelentését. Ugy véljük, hogy a funkció előzetes megjelölése mellett mindkét törekvés helyes. A jelenlegi viszont valahol a kettő között van, nem eléggé következetes és nem pontos. A népszerű megmagyarázás igénye helyenként a pontosság és a szakszerűség rovására történt. Néhány példát említenénk a következetlenségre: Pl. rekvirálás sző jelentésénél kimutatás, kinyomozás szavak szerepelnek, itt nem szerepel a szó elterjedtebb jelentése. A forint szónál viszont szól a magyarázat a régi és az uj forintról egyaránt, (de máshol említi az osztrák értékű forintot). A pon- ( tossághoz hozzátartozik, hogy 1892-ben megszűnt ugyan a forint, de az I. világháborúig mint 2 koronás ezüstpénz használatban maradt, mint ahogy váltópénze a krajcár is. Kevés és pontatlan a következő szavak magyarázata: "Földhivatal": A Földbirtokrendező Tanács adminisztrativ végrehajtő szerve. "Képviselőtestület a polgári korszakban 364