Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 1. szám - Szinkovich Márta: Az Országos Szövetkezeti Hitelintézet Jogügyi Osztályának iratai, 1947–1952 / 63–87. o.

Azonban volt sok rendes bírósági eljárásra tartozó Ugy is s igy napirenden maradt a hitelszövetkezetek jogi képviseletének problémája. A Központ, elsősorban a Jogügyi Osztály, továbbra is amellett érvelt, hogy a hálózat jogi képviseletét lehetőleg centrálisán kell megoldani és csak az egyszerű ügyek vitelét, illetőleg az ügyintézés egyes fázisait kell vidéki ügyvédekre bizni. Ekkor egy fix fizetésű, szűk létszámú ügyvédi kollektíva alkalmazását látták célszerűnek. A Jogügyi Osztály olyan javaslatot tett, hogy más pénzintézetek vidéki fiókjaival közösen fizetett, közös ügyvédi hálózatot kellene létrehozni. Közelebbről megnézve a dolgot azonban kiderült, hogy a többi pénzintézet nem tartja szükségesnek vidéki fiókjainál helyi jogi képviselő foglalkoztatását. így végül a Jogügyi Osztály visszatért eredeti elképzeléséhez, mely szerint az Osztály lássa el a hitelszövetkezetek összes jogi természetű ügyeit. 1951 közepére azonban a peres ügyek jó részét átadták már a vidéki kirendeltségeknek. A Központnál maradt jogi ügyek túlnyomó része peretüdvüli ügy (jogi vélemények), illetve a Központ által is célszerűen vihető ingatlanvégrehajtás volt. Emellett a korábbi gyakorlatnak megfelelően az OSZH-nál maradtak a nem hitelezésből eredő olyan követelések, illetve peres vagy peren kivüli Ügyek, mint szolgálati viszony, kártérités stb. Az a kérdés egyébként, hogy a hitelszövetkezeteknek, illetve a kirendeltségeknek nincs-e szükségük saját külön jogi képviselőre, még 1951 nyarán is felvetődött. A Jogügyi Osztály a központosított jogi ügyintézést továbbra is szerette volna megtartani. Inkább azt vizsgálta, hogy egyéb feladatait hogyan lehetne csökkenteni. Ebben az összefüggésben merült fel az a probléma, hogy vajon nem lehetne-e a kulákadósok ingatlanvégrehajtásait racionalizálni. Az OSZH gyakorlata ugyanis ebben a tekintetben eltért az adóbehajtási szervek általános gyakorlatától. Ez utóbbiak felfüggesztették a további behajtási eljárást abban az esetben, amikor a kulák felajánlotta ingatlanát az államnak. A Jogügyi Osztály javasolta, hogy az OSZH e tekintetben az adóügyi szervekkel egységesen járjon el. Nyomatékul azzal érveltek, hogy előreláthatólag az ingatlanfelajánlások száma szaporodni s a Jogügyi Osztály munkája is ennek arányában nőni fog. 1951. júniusában az operativ feladatkörök jelentős része átkerült már a kirendeltségekhez. Ez a központi apparátus ujabb átszervezését s egyben személyi állományának további csökkentését vonta maga után. Az átalakítás tükrözte azt a helyzetet, hogy az OSZH munkaterülete erre az időre már főleg az ellenőrzés és az elvi ügyek intézése lett. A Jogügyi Osztály átszervezésére is sor került. A létszám erősen lecsökkent, osztály jellege megszűnt, s mint Jogi Csoport működött tovább. A kulákadósok behajtási ügyeivel a Jogi Csoport 1951 nyarán már kizárólag elvi szinten foglalkozott. 1951-ben az OSZH ügyvezetősége elhatározta, hogy a kulákadősságokat "legrövidebb időn belül 100%-ig behajtja". A Jogi Csoportnak ki kellett dolgoznia egy végrehajtási utasitást a kirendeltségvezetők részére a kulákbehajtási ügyek tárgyában. Ennek lényege az volt, hogy a járásonkénti bontásban közölt kulákadósok listáját a járási tanács pénzügyi osztályához kellett eljuttatniuk. Onnan az adóbehajtásra szóló utasitással együtt ez a hatóság továbbította a községi tanácsokhoz. A kirendeltségvezetőknek azonban az OSZH vezetősége utasításba adta, hogy személyesen ellenőrizzék a behajtás eredményességét. A behajtás általános elve az volt, hogy a helyi tanácsok adócsoportjai a legerélyesebb ingó-behajtási eljárást indítják meg július elejétől kezdve azok ellen a kulákadósok ellen, akik mezőgazdasági ingatlanaikat nem ajánlják fel az államnak. (29) Azok ellen a kulák adósok ellen, akiknek tulajdoni 81