Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 1. szám - Szinkovich Márta: Az Országos Szövetkezeti Hitelintézet Jogügyi Osztályának iratai, 1947–1952 / 63–87. o.

helyzet a szövetkezeti ingatlanokkal. Uj jogszabály kellett volna ahhoz, hogy ezek állami tulajdonná váljanak. Saját területén a Jogügyi Osztály felmérte a feladatokat és a munkaerőhelyzetet. Az Osztályon 17 fő dolgozott, ezenkivül volt azonban még 11 jogi szakember az OSZH alkalmazásában, akik más osztályokon, de lényegében jogi munkakörben dolgoztak. Az igy összesitett 28 főből 5 olyan dolgozó volt, akiket az Osztály már november elején felajánlott a személyzeti osztálynak (akiktől tehát megválni kivánt). A nagyobb mérvű létszámcsökkentés azonban akkor még erős ellenállásba ütközött. A Jogi Osztály havonta készitett munkaterveiben és beszámolóiban kimutatta, hogy milyen sokféle feladatot kell ellátnia. A Jogügyi Osztály munkája a behajtási ügyek átadásával nem csökkent a várt mértékben 1951 első felében sem. Ebben a jogsegély szolgálat megnövekedésén kivül egyéb okok is közrejátszottak. így az is, hogy az ügyek egy része továbbra sem került átadásra (pl. házas bensőségek esetén a birői utón történő behajtás, s az adósok közül igen kevés akadt, akinek házas bensősége nem volt). így 1951-ben továbbra is ezer számra kellett behajtási ügyekkel foglalkozni. Ez azt jelentette, hogy — a Jogügyi Osztály felmérése szerint — egy-egy referensnek naponta cca 20 behajtási üggyel kellett foglalkoznia ahhoz, hogy egy negyedév alatt valamennyi ügyét "csak egy lépéssel vigye tovább". Pedig ismeretes - panaszolták - hogy legalább 4-6, de sokszor több ilyen lépést kellett megtenni (belsőségekre vonatkozó telekkönyvi adatszerzés, végrehajtási jelzálogjog bekebelezés, 111, végrehajtási jog feljegyzése, adőbizonyitványszerzés, árverés kitűzése, az árverési értékesités előkészítése, árverés foganatosítás, sorrendi tárgyalás) ahhoz, hogy átlagában egy, másfél év alatt az ügy befejezéshez jusson. Ugyanakkor a Jogügyi Osztály munkája nem sokban csökkent az elvi ügyek vonalán sem. 1951 áprilisában a beérkező posta 4439, a kimenő posta pedig 4185 db volt ebben a munkafajtában. Az osztály munkájának jelentős részét alkotó jogi véleményadás mennyisége ugyanebben a hónapban 846 volt. A Jogügyi Osztályhoz özönlő tagszövetkezeti megkeresések azt mutatták, hogy nem jogi szakképzettségű emberek számára egy körlevélnyi tájékoztatás nem elég megnyugtató a perlések és peren kivüli eljárások elintézésére. Az elvi ügyek számának emelkedése régi hiányosságot tükrözött: a hitelszövetkezetek jogi képviseletének megoldatlanságát. A kérdés nem volt ujkeletü. Első izben a Népgazdasági Tanács 118/7/1949. sz. határozata alapján foglalkozott ezzel a Pénzügyminisztérium. Akkor egy leiratban szólította fel az OSZH-t annak közlésére, hogy szükségesnek tart-e valamilyen változtatást s ha igen, erre vonatkozóan javaslatot is kért. A Jogügyi Osztály ugy ítélte meg a helyzetet, hogy a hitelszövetkezeti hálózat jogi képviseltetésének az eddiginél erőteljesebb centralizálását látná szükségesnek. Ezt tükrözte az a javaslat, amely szerint az OSZH Jogügyi Osztálya látta volna el elvileg a kötelékébe tartozó tagszövetkezetek összes jogi ügyeit. Ehhez tartozott volna egy helyettesítési megbízási szerződés-forma kidolgozása is, amely lehetővé tette volna, hogy egyes résztevékenységeket vidéki ügyvédek végezzenek el. A Pénzügyminisztérium és a Népgazdasági Tanács elvileg elfogadta ezt a javaslatot. A bekövetkezett változások, főleg a tartozások közadők módjára történő behajtása azonban meghiúsították ennek a koncepciónak egy sarkallatos alapelvét: a díjazásra vonatkozó tervet, amely az ellenféltől behajtott perköltségen alapul. 80