Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 1. szám - Szinkovich Márta: Az Országos Szövetkezeti Hitelintézet Jogügyi Osztályának iratai, 1947–1952 / 63–87. o.

1949 nyarán a behajtások középpontjába a kulákadősok elleni eljárások foganatosítása került. Az ügyforgalom ekkor ugrásszerűen megnőtt. Az Osztályon fennmaradt munkabeszámoló szerint, mig pl. júniusban 839 kimenő iratot tartottak számon, júliusban 1486 levél és 2594, más osztályhoz intézett értesitvény volt a havi ügyforgalom. A terv szerint 120 végrehajtást kellett volna foganatosítani, a jelzett teljesítmény ennek sokkal többszöröse: 2638 volt. Egy másik adat szerint július 27-től augusztus 26-ig kb. kétezer uj végrehajtási ügy érkezett az Osztályra, s minthogy a végrehajtási kérelmek esetében 130-135 közüli volt a "normál" ügyiratszám, arról panaszkodnak, hogy a behajtási ügyek száma a szokásos ügymennyiség 16-szorosára nőtt. Létszámnövekedés nélkül nem tudtak lépést tartani a munkával, s igy tetemes restancia halmozódott fel. Ennek megszüntetésére belső szervezési megoldást kerestek: kialakítottak öt munkacsoportot, ezek mindegyikének vezetője egy-egy referens lett, s versenyt indítottak a tekintetben, hogy melyik csoport tudja elérni, illetve túlteljesíteni a végrehajtási kérvények elkészítésének meghatározott számát. A versenymozgalom kezdete egyébként még 1948-ra nyúlt vissza, amikor az MDP Nagybudapesti Választmányának határozata a munkaverseny fellendítése érdekében a szakszervezeti munka központi kérdésévé tette az egyéni verseny szervezését. A versenymozgalmat az OSZH is megindította mind saját, mind a vidéki hitelszövetkezetek dolgozói körében. Nyomatékosan felhívta a figyelmet arra, hogy az egyéni versenyeknek tervszerűséget kell mutatniuk, s az egyéni felajánlásokat "a hitelszövetkezeten belül mutatkozó szűk keresztmetszetek, a hitelszövetkezetek munkájában mutatkozó hiányosságok, hibák felszámolására kell irányítani". A verseny felajánlásoknak határidőket, számokat, mennyiségeket kell tartalmazniuk. Az egyéni versenykihívásokat írásba kellett foglalni. Az értékelés alapja az előre meghatározott pontrendszer volt. A kiértékelést maguk a versenyzők végezték a versenyfelelős bevonásával. A Jogügyi Osztályon a munkateljesítmény növelésére és a verseny elbírálásának lehetőségére különböző módozatokat dolgoztak ki. Mindenekelőtt "racionalizálták" az ügykezelést. Minthogy pl. a behajtási ügyek sablon szerint voltak elintézhetők, formulákat szerkesztettek. (Pl. a foganatosítással kapcsolatban 3 levéltípust, a hiánypótlás és a tájékoztatás-kérésre 2 levéltípust stb.) A munkateljesítményre normákat állapítottak meg (pl. a sablonlevél kitöltésének és megcimzésének normája 5 perc volt). A gépírói munkát gépegységekben számolták: pl. 5 levél 10 gépegység, 5 boríték megcimzése 1 gépegység stb. A gyorsírói munkát gyorsirási egységekben mérték. A versenypontok között a takarékosság is szerepelt. Az anyaggal való takarékosság során a végrehajtási kérvények mellékletei közül elhagyták a másolatokat (csupán a telekkönyvi hatóság részére csatolták a biztosítéki okiratok 1 másolatát). Az Osztálynak 1949 nyarától havonta kellett tételes kimutatást és negyedévenként összefoglaló jelentést készítenie a tervteljesitésről az Igazgatási Főosztály számára. Továbbá versenyterveket és versenyjelentéseket adott a Szakszervezeti Bizottságnak. Ezek az iratok 1949 nyarától több-kevesebb rendszerességgel fennmaradtak s jó tájékoztatást nyújtanak a Jogügyi Osztály munkájának egészéről 1952 végéig. 1949-ben megszaporodtak a Jogügyi Osztály jogszabályelőkészitő, illetve végrehajtő feladatai is. Az év márciusában kibocsátásra került a 2290/1949. Korm. sz. rendelet a hitelszövetkezetek további demokratizálásáról. Minthogy a rendelet következményeképpen a tagszövetkezetekben közgyűlést kellett tartani a kizárások foganatosítására, az OSZH számos fogalmazási karban levő alkalmazottja, igy a jogügyi szakemberek is részt vettek a közgyűlések előkészítésében és lefolytatásában. (19) 75