Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 1. szám - Szinkovich Márta: Az Országos Szövetkezeti Hitelintézet Jogügyi Osztályának iratai, 1947–1952 / 63–87. o.

Mint ismeretes, a mezőgazdaság rekonstrukcióját és a földhözjuttatottak megerősítését célzó hitelengedélyezés a stabilizáció után indult meg. Ebben az időben a hitelvevők között semmiféle megkülönböztetés nem volt, mivel a hitelfolyősitás a háborús veszteségek pótlását, a mezőgazdasági termelés beinditását célozta. A hitel- „ szövetkezetek részint saját erőből, részint a központtól visszleszámitolás utján kapott eszközökből termelési, építkezési célokra, gazdasági felszerelések és jószágok vásárlására folyósítottak kölcsönt, anélkül, hogy a hitelek rendeltetésszerű felhasználását a hitelcél feljegyzésén kívül, ellenőrizték volna. A hitelezés azonban ekkor | még a bankszerű fedezet meglétéhez volt kötve. Emellett azonban már 1946-ban megindultak az un. akcióhitelek, melyeknek folyósítási módja teljesen a célhitel elve szerint történt. Az első akciöhitel az 1946. évi üzemanyag hitel volt. Ezt követték olyan akciőhitelek, amelyeket kizárólag ujgazdák, vagy háborús kárt szenvedettek vehettek igénybe (pl. szántási hitel). Az akció hitelek jellegzetessége volt, hogy ezeknél a bankszerű fedezetet nem kívánták meg, hanem kizárólag a termelési célt. 1949 márciusáig az OSZH mintegy 47 féle hitelcél alatt folyósított akciőhi te leket. Emellett tovább folytatódott az általános célú mezőgazdasági kölcsönök folyósítása is. Az OSZH hitelezett tagszövetkezetein keresztül közvetlenül a gazdáknak, valamint kölcsönöket nyújtott a szövetkezeti központoknak és egyéb szövetkezeteknek a fentieken tul épület javításra, terményfelvásárlásra (MKSZ), kert-, szőlő-, gyümölcsgazdálkodásra s különböző mezőgazdasági beruházási célokra. A kölcsönök visszafizetése tekintetében az OSZH tagszövetkezeteivel állt kapcsolatban, (jóllehet az egyéni hiteleket az OSZH egyes osztályain ugyancsak nyilvántartották). A mezőgazdasági kölcsönök visszafizetésére a Gazdasági Főtanács 1948 áprilisában olyan értelmű határozatot hozott, hogy a lejáratra vissza nem fizetett akció-hitelösszegek — külön peres eljárás nélkül — közadők módjára hajtassanak be (13). Az OSZH Ugyvezetősége ezt a megoldást saját kihelyezéseire vonatkozóan nem tartotta megfelelően, s így májusban sikerült elérnie azt, hogy az OSZH ezen problémáját egy külön e célra létesített bizottság vizsgálja meg. (14) A tárcaközi bizottságban az OSZH kiküldöttje is helyet foglalt, (a Jogügyi Főosztály vezetője, Dr. Gerliczi). A bizottság vizsgálatának eredményeképpen az OSZH-t egyelőre kivonták a rendelet hatálya alól. Augusztus elején a Gazdasági Főtanács hozzájárult ahhoz, hogy az OSZH a tagszövetkezetei által folyósított akció kölcsönök esetében a már elrendelt végrehajtást olyan időpontban foganatosítsa, amikor a végrehajtás a körülményekből következőleg eredményesnek ígérkezik. (15) 1948 második felében, 1949 elején a tagszövetkezetek maguk bajlódtak a behajtások foganatosításával. Minthogy a követelést csak peres eljárás utján érvényesíthették, a perindítástól az ítélet végrehajtásáig a különböző tevékenységi határidők betartása következtében az ügyek igen elhúzódtak. (16) Hozzájárult ehhez még az a tényező is, hogy a tagszövetkezetek nem rendelkeztek kellő jogi jártassággal. Egy 1949 márciusában kibocsátott kormányrendelet (17) alapján az OSZH felhatalmazást nyert arra, hogy a budapesti törvényszéken az adós ellen azonnali kielégítési végrehajtást rendelhessen el, (18) Ez lényegesen gyorsabb és egyszerűbb mód volt a követelések behajtására, azonban nagy mértékben megnövelte a Jogügyi Osztály munkáját, minthogy az OSZH a tagszövetkezetek adósaikkal szemben fennálló követelései ügyét központilag magához vonta. 74