Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 1. szám - Szinkovich Márta: Az Országos Szövetkezeti Hitelintézet Jogügyi Osztályának iratai, 1947–1952 / 63–87. o.

Osztályán történt. A 6 160/1948. Korm. sz. kiadott rendelet módosította a korábbi jogszabályt (12 800/1947. Korm. sz.). kimondta, hogy ha a hitelszövetkezet működési területén a lakosság többsége mezőgazdasági foglalkozású, az Igazgatóság, és a fel* Ugye lobi zottság tagjainak kétharmadát a hitelszövetkezet földműves tagjaiból kell választani. (12) — Megjegyzendő, hogy már ez a rendelet meghatározta a "dolgozó földműves" fogalmát, amelyet azután alaposan tárgyalt a következő évben kiadott 2 290/1949. Korm. sz. rendelet. A rendelet végrehajtása során a tagszövetkezetek vezetőségéből ki kellett zárni minden olyan személyt, aki a jogszabály értelmében nem minősült dolgozó parasztnak. A közgyűlések lebonyolításában a Jogügyi Osztály munkatársai is részt vettek. 1948 végén az OSZH hálózathoz 984 működő hitelszövetkezet tartozott. E hitelszövetkezetek nagy része mind szervezetileg, mind szakmunkaerő szempontjából alkalmatlan volt arra, hogy ellássa a ráháramlő feladatokat. Még kevésbé látszottak alkalmasnak arra, hogy a népgazdaságban végbemenő változásokkal összefüggésben felmerülő, s előreláthatólag fokozódó feladatokat el tudják látni. A hitelszövetkezetek elhanyagolt állapotára megdöbbentő fényt derítettek az év végén lefolytatott revizori vizsgálatok. Az OSZH természetesen korábban is látta a hálózat gyengeségeit, s az ellenőrzés erősítésével próbált ezen változtatni. Minthogy az Ügyvezetők társadalmi munkaerők voltak, s az ellenőri munkára sem állt megfelelő létszám rendelkezésre, már 1948 nyarán Ügyvezetői és revizori tanfolyamot szerveztek. A tanfolyamok anyagának elkészítésében és az előadások tartásában a Jogügyi Osztály erőteljesen kivette részét. Kormányzati körökben azonban ennél átfogóbb megoldásra törekedtek. Felmerült a hitelszövetkezetek általános átszervezésének kérdése. A Gazdasági Főtanács augusztus végén elvi határozatot hozott arról, hogy a tagszövetkezeteknél addig működött "laikus" személyzetet fokozatosan "hivatásos" alkalmazottak váltsák fel. A végrehajtás módjának és ütemének kidolgozására a GF külön bizottságot küldött ki. A bizottságban részt vett az OSZH kiküldött jogásza is. A tagszövetkezeteknél tervezett összevonás és racionalizálás a gazdasági szektorban általában megindított szakosítással volt összefüggésben. A kormányzat arra törekedett, hogy a szocialista pénzintézetek "tiszta" profillal rendelkezzenek. Ebben a profilirozásban az OSZH-nak a szocialista mezőgazdasági bank szerepét szánták, így 1948 második felében leválasztásra kerültek az intézettől az ipari érdekeltségek (Csányi Konzervgyár, Kisvárdai Konzervüzem, Csurgói Tógazdaság, Bonyhádi Henger-Malom, Polgárdi Mészkőüzem, Dunántúli Szeszgyár és a földmunkás vállalkozások. ) Az ügyköröknek ez a leadása szervezeti változásokat vont maga után az OSZH apparátusában. Ugyanakkor a Jogügyi Osztályra hárult az átadásokkal kapcsolatos teendők ellátása. 1949-ben — különösen az év nyarától kezdve - a Jogügyi Osztály munkájának centrumába a kulákadősok elleni eljárások ügyei kerültek. A behajtások foganatosítása az OSZH-nál, mint pénzintézetnél nem számított rendkívüli eseménynek, s az sem volt különleges, hogy állami ellenőrzés alatt lévén, a Gazdasági Főtanács, illetve az állami gazdaságpolitika határozta meg azt az idő*• pontot, amikor a lejárt és vissza nem fizetett hitelek behajtását meg lehetett kezdeni. (Annál is inkább, mivel jórészt az államkassza finanszírozta a hitelezéseket.) 73