Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 1. szám - Kanyar József: A levéltárak és a történelemoktatás / 5–12. o.

zottsága" annak a koncepciónak a megvalósításán fáradozik, hogy a társadalomtudományok együttesen érhetik el céljukat az oktatásban, amelyben végül is a történettudomány nemcsak kiegészitö és díszítő elemet, hanem a történeti tudatformálás legfőbb eszközét is képezi, amelynek az eredményei — közvetlenül és közvetve is — tényleges "termelőerővé" válnak az oktatás és a nevelés folyamatában. 3. Az elmúlt hetekben országgyűlésünk közművelődési törvényt alkotva tételesen fogalmazta meg benne az alábbiakat: Népköztársaságunk ösztönzi és támogatja a szocialista hazafiság erősítését szolgáló kulturális értékek, népi, nemzeti hagyományok ápolását és terjesztését. Nyilván nemzetünk történelmi tudatának erősitését, növelését szolgáló iskolai és iskolán kivüli tevékenységet, s benne történelemoktatásunkat is ide érthetjük, kulturális életünk és jövendőnk egyik igen hasznos és értelmes beruházásának tartva azt. 4. "Noha a levéltárak nem kifejezetten közművelődési intézmények, — hadd idézzem Garamvölgyi József kulturális miniszterhelyettes felszólalásának egy részletét, amely a Kecskeméten ezidén rendezett második országos honismereti konferencián hangzott el — mégis nagy részt vállalnak a honismereti mozgalom, részben az iskolai, részben az iskolánkivüli ismeretterjesztő, nevelő munkából. Forráskiadványaik, helytörténeti olvasókönyveik azt hiszem, ma már nélkülözhetetlenek a szűkebb szülőföld megismertetésében. " Mit tettek a magyar levéltárak az iskolai történelemoktatás és a történeti tudat erősítésében végzett közművelődési tevékenységük során? Hogyan nyitották ki e százados intézmények kőrámás ablakait, hogy azokon keresztül az egymást követő nemzedékek felhalmozott történeti tapasztalatait tükröző levéltári dokumentumai, a késő századok okulására megőrzött Írásbeli reveláciői, a nemzet Írásos emlékezetének a forrásai közkinccsé váljanak, hogy e dokumentumok a levéltárakból, történelmünk bányamélyéből tiszta forrásként törhessenek, a sokszor már elszürkült tankönyvek egyre oxigéntelenebb légkörét felfrissítő elemként. Kezdem azzal: e tevékenység azzal vette kezdetét, hogy a magyar levéltárak helytörténeti bázisintézményekké váltak törvényeink szerint is, a helytörténetirás rendeltetésszerű művelőiként. E törvények után kerülhetett — többek között — az egyetemi levéltárosképzés szakmai követelményei közé a levéltári kiadványok helytörténeti szerepének az oktatása. E törvény alapozta uj koncepció igy ezrével növelte a hazai és külföldi levéltárakból a táj történetére vonatkozó dokumentációk gyűjteményét a modern technika segítségével. E nagy lehetőségek szolgálatában kiépített és kiépítendő technikai műhelyek segítségével jelentős helytörténeti adattárak képezhetik a jövőben is — a történeti kutatáson tul — az iskolai történelemtanítás és az iskolánkivüli közművelődés legfőbb bázisát. E tevékenységet alapozta meg a Levéltárak Ügyviteli Szabályzata, amikor a levéltári kiadványok készítése és közzététele fejezet (XVI.) 100. §-ának 3. bekezdésében rögzítette: "A levéltárak illetékességi, illetőleg gyűjtőterületre vonatkozó, saját őrizetükben levő vagy más levéltárban, illetőleg közgyűjteményben őrzött levéltári anyag felhasználásával történeti forráskiadványokat készítenek és tesznek közzé, ideértve a statisztikai módszerekkel feldolgozott forráskiadványokat közzétevő kiadványokat is." Mindezt a tevékenységet nyomatékkal húzta alá az Ügyviteli Szabályzat A levéltári anyag közművelődési felhasználása cimü (XIX.) fejezetének 129. §-a is. Aligha tévednek — e szabályokra is hivatkozva — annak a megállapításakor, hogy a levéltá6