Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 1. szám - Kanyar József: A levéltárak és a történelemoktatás / 5–12. o.

raknak az iskolák felé forduló — egyre erősödő — közművelődési tevékenysége a levéltári feladatok szerves részét képezik. A magyar levéltárak a kezdeti közművelődési kampányakciók során még nem tudtak olyan eredményt elérni, amelyet ma már a rendszeres és folyamatos kiadványaik során elérnek. Az első igen jelentős frontáttörést e tekintetben a levéltárak a helytörténeti olvasókönyvekkel érték el. 15 kötet jelent meg eddig! Ezek az olvasókönyvek nagyon változatos szerkezetben bocsátották rendelkezésére a tanulóifjúságnak, a történelemtanárnak, a honismereti szakkörvezetőnek, de a megyék története iránt érdeklődő olvasóközönségnek is ezt az újfajta és ujcélu helytörténeti szöveggyűjteményt. A mi levéltárunk történelmi olvasókönyve is nemcsak a tanulóifjúság és a tanárok kezében kívánt a szülőföld vonzó történetének a példatára lenni, de speciális pedagógiai segédkönyvvé is terveztük, hogy a pedagógus továbbképző intézmények, az egyetemek és főiskolák oktatói és hallgatói, sőt a köztörténészek és a helytörténeti kutatók is mindenkor áttekinthessék a megye történetét. A kötet mindezeken felül ismeretterjesztési célokat is szolgált, hiszen az olvasóközönség részére szinte összefüggő olvasmányként kívánta kezébe adni a megye történetét, újfajta kapcsolatot teremtve népünk és levéltárunk között, keresve a levéltári iratanyag felhasználásának korszerű útjait és módszereit. Nemzetközileg igazolható statisztikai adatok bizonyítják, hogy az emberek szeretik olvasni szülőföldjük történetét, szeretik felpattantani az archívumok, a levelesládák százados lakatjait és bennük vallatóra fogni a levéltárak sárgult és fakult pergamenjeit, a levéltár "titkait", hogy azok többé ne legyenek titkok, hanem napi életünk ható tényezői, hasznos példázatai, előremutató tanulságai. Nem tagadtuk, hogy helytörténeti olvasókönyvünk jóval sokrétűbb és komplexebb igényű volt, modellt is képezve hazánkban. Sokoldalú válogatási elvként eredeti levéltári oklevelekből, okiratokból, krónikás kútfőkből, történettudősok tanulmányainak részleteiből, korabeli utazók és históriások leírásaiból, írók és képzőművészek vallomásaiból, sajtötudősitasok szövegrészeiből állt össze az a helytörténeti körkép, amely az idézett kor politikai, társadalmi, gazdasági és művelődéstörténelmi életét és levegőjét mutatta be a kötet minden olvasójának. Tehát az olvasókönyv a történeti dokumentáción kivül, az élénkítő és színező irodalmi és művészeti emlékek leírását is gyűjteményébe zárta. így a szöveggyűjteménynek — a történeti jellegen kivül — historiográfiai jellege is van, mivel nemcsak a történeti eseményekre vonatkozó forrásokat gyűjtötte egybe, hanem a néhai történetíróknak a vallomásait is egy-egy esemény kapcsán. A kom plexi citás tehát elsősorban arra vonatkozott, hogy a történeti adatrendszereket azokkal az adatsorokkal vagy szövegrészekkel egészítse ki (irodalom, művészettörténet, néprajz, régészet, technikatörténet stb.), amelyek szorosan már nem is tartoztak egy-egy helytörténeti feltárás munkálataihoz. Mig az országos forráskiadványok köztörténeti aspektusból válogatták ki a dokumentumokat, (itt-ott helyet adva néhány helyi vonatkozás közlésének, illusztrációjának, reprezentatív célokkal), addig e helytörténeti olvasókönyvnek szálanként kellett minden dokumentumot bekötni a köztörténetbe, a bevezető, az összekötő, a kommentáló a beágyazó fejezetszövegek segítségével. Tehát bennük a dokumentum és a dokumentumok elé vagy közé irt magyarázatok együtt adták diáknak és tanárnak az alapvető információt a helytörténetben exponált kérdésköröknél. Ahhoz, hogy a helytörténeti olvasókönyv valóban komplex legyen, interdiszciplináris területeket is be kellett kötnie az olvasókönyv hasábjaira. Ugyanakkor ennek az olvasókönyvnek nagy pedagógiai étvágygerjesztőnek is kellett lenni, hogy az olvasó később más alapvető történelmi munkákat is vegyen a kezébe. 7