Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 3. szám - KRÓNIKA - Farkas Gábor: Beszámoló a VII. Nemzetközi Kulturtörténeti Szimpozionról (Mogersdorf, 1977) / 653–657. o.

E nap utolsó előadása egy lényegében programon kívüli korreferátum volt, amely az adriai tengerészet személyzetéről, azután azokról a fuvarosokról szólt, akik a kikötőkbe hosszú mérföldeken át szárazföldi utakon szállitották az árut. Egy részük a hadi és a kereskedelmi flotta tagjává vált. Július 7-én a tanácskozás Bencze Géza zalaegerszegi muzeológusnak "Közlekedési viszonyok és az úthálózat Délnyugat-Dunántúlon a 18-19. század fordulóján" cimü referátumával kezdődött. Az előadás két vármegye - Zala és Somogy - útviszonyaival foglalkozott. A szerző elöljáróban megállapította, hogy a 18. században is a magyar középkorban létezett utak voltak használatosak. Ezek közül azokat fejlesztették, amelyek a kereskedelmi, katonai szállitások szempontjából fontosak voltak. Zala vármegye területe beleesett az áruszállítások irányába, így itt fejlesztették ki a viszonylag korszerűbb szárazföldi közlekedést. Somogy vármegyében pedig a helyi gazdasági érdekeknek megfelelően alakultak az utak. Amig Zalában a szárazföldi utak összefüggő láncolata létezett, addig Somogyban csak töredékek, néhány mérföld hoszszuságu utak vannak, melyeket uradalmak, falvak, mezővárosok a maguk igénye szerint építettek meg. A.z útjavítás és építés a vármegyei hatóság feladata, amely a dicák alapján rótta ki a közmunkát. Zalában a kereskedőutakra nagyobb figyelmet fordítottak. A 18. század végén 40%-kai több munkanap esett a kereskedelmi utak javítására, mint a katonai és a postautakra. Az utak állapotát befolyásolták a javításnál alkalmazott burkolati anyagok is. Zalában ez jórészt a kő, mig Somogyban a kevés kő mellett fát, földet, szalmát, gallyat és rőzsét is alkalmaztak. Feltűnően jó állapotúak a Muraköz utjai, amelyek sűrűségükkel felülmúlják Zala vármegyének a Murán inneni részeit is. Igaz, igen fontos kereskedelmi útvonal húzódik e vidéken keresztül; a Lövő - csáktornyai ut, amelyen még a 200 mázsás (= 112 métermázsa) terhet szállító 15 lovas szekerek is közlekedhettek. Ebbe torkolltak bele Zalában azok az inkább helyi érdekeket képviselő utak, melyek a paraszti árutermelésből származó termékeket - 25-30 mázsa teherrel megrakott szekerekkel — szállították. Zala vármegye az útviszonyok területén Somoggyal szemben a 19. század első felében mindvégig megtartotta elsőbbségét. 1830 körül Zalában 18 km, Somogyban 7 km közlekedési ut esik 100 km

2-ként, holott Somogy vármegye uradalmai is ezekben az évtizedekben térek át az árutermelő gazdálkodásra. Ezután Deák Ernő, a bécsi egyetem tanára a "Távolsági utak az ipari fejlődést megelőző korban és az iparosítás korai szakaszában a nyugatmagyarországi Burgenland területén" cimmel tartott referátumot. Előadásában a szárazföldi utak helyzetével foglalkozott, mivel a folyami szállítás jelentéktelen volt, a vasutak pedig ezeken a határterületen csak helyi érdekeket szolgáltak, s a fővonalak a távolsági kereskedelmet bonyolították le. A szerző a kereskedelmi forgalom élénkülését a magyarországi mezőgazdasági nagyüzemeknek az árutermelésbe történő bekapcsolódásával magyarázta, bár adatokat hozott fel korábbi időszakokra is, melyek azt jelzik, hogy a nyugatmagyarországi területek és a szomszédos tartományok között az árucsere korán kifejlődött. Az úthálózat ebben a térségben is a késő középkori utak nyomvonalain haladt. Az előadás ezután az országúti közlekedés kiépítéséről, a közlekedési biztonságról, a hidak, gátak, utak állapotáról, a közlekedési eszközök fejlődéséről, a személy és az áruforgalom alakulásáról, valamint a katonai szállításokról adott áttekintő képet. Jozse Curk maribori levéltáros "Közlekedésügy fejlődése Északkelet - Szlovéniában" cimü előadásában az őskortól napjainkig adott áttekintést e terület közlekedési viszonyairól. Emiitette többek között, hogy a római uralom idején épített utak egy 655