Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 3. szám - KRÓNIKA - Dávid Lászlóné: Beszámoló a Helytartótanácsi térképek katalógusa II. című kiadvány vitaüléséről / 643–652. o.

A magyar kéziratos térképek (nem szólva a kataszteri térképekről) százezer körüli darabra tehető anyaga, egy 325 400 km^-es ország minden részében végbevitt műszaki munkálatok eredményeit örökiti meg a térkép rajzi része mellett (feliratban, explicatiókban stb.) magyar, latin, német, horvát, francia, ritkábban szlovák, szlovén, szerb nyelven. Szomszádos államaink kutatói érdeklődnek a két ország határterületeit feltüntető térképek iránt. Olyan megoldást kellett tehát a térképek leirására választanunk, amelyet bármilyen anyanyelvű kutató egyforma könnyedséggel és szabatossággal használhat. Erre leginkább a 15-19. század nemzetközi nyelve: a latin látszott alkalmasnak. Ezt az elvet vallotta már Gláser Lajos, az általa Karlsruheben gyűjtött magyar vonatkozású térképanyag katalógusban való közzétételekor, mikor a térképek leirásánál latin nyelvre alapozott rövidítéseket használt. így is történt. Glaser azonban csak 8-10 féle rövidítést alkalmazott. Megbeszélve ezt a hazai térképtári gyakorlat egyik kiváló képviselőjével, dr. Fallenbüchl Zoltánnal, a rövidítéseket a Glaser-félék többszörösére bővítettük. A katalógus készítése során mellőzhetetlen volt, hogy még néhány kiegészítést ne tegyünk. Végül a helytartótanácsi térképek mintegy harmadának katalogizálása után az Országos Levéltár főigazgatójának elnökletével működő szerkesztői bizottság az alkalmazott abbreváciőknak kb. egyötödét fölöslegesnek ítélte és törölte. Az emiatt szükségessé vált átdolgozás, amelyet már Lakos János kartársunk hajtott végre, a kiadás sorrendjében sajnálatos késedelmet okozott. Reméljük azonban, hogy ez a késedelem az idei év (1977) végére behozható lesz. Az egységes latin nyelven szerkesztett abbrevácíók a katalógus használatát nemzetközivé tették. A rövidítések célja ugyanaz, mint a térképen többnyire látható explicatióké: felhívják a kutató figyelmét a legfontosabb látnivalókra és a térképjelek jelentésére*, korlátozott számuk pedig kutatásra, a térkép tüzetes vizsgálatára, serkenti a kutatót. Ezért nem szabad á rövidítéseket korlátlan számban alkalmazni. Hagyni kell a kutatóknak is valami munkát. Ez jelenti számukra a felfedezés örömét. Ugy érzem, sikerült ezt a normát megtalálnunk és a szerkesztés során végig ehhez tartani magunkat abban a tudatban, hogy kaput nyitottunk egy nyelvileg elszigetelt ország több évtizedes tudományos kartográfiai eredményeinek jobb megismeréséhez." A levél felolvasása után Dr. Kállay István felkérte a jelenlevőket, tegyék meg hozzászólásaikat. Bogdán István kivánt először hozzászólni. Elvi észrevételei közül az első a jelen megbeszélést illeti. Helyteleníti a nyomtatásban már megjelent műről való utólagos vitát, mert az ennek során megállapítható hibákat a műben már nem lehet kijavítani, felsorolásuk csupán késerithetik a szerzőt, jelenleg a szerkesztőt. Ha viszont az elmondandó észrevételeket a jelen kiadvány következő köteteinél érvényesitik, nem lesz egységes a többkötetes mű. Egyébként is ugy tudja, hogy a következő kötet is már nyomdakész, tehát csak újra dolgozással lehetne azt javítani. Csupán azért mondja el észrevételeit, mert azok nem egy ember — jelenleg a szerkesztő —, hanem egy kollektíva munkájára vonatkoznak és mivel a jelen kötet az első adatszolgáltatási céllal készített levéltári kiadvány. A második elvi észrevétele a vállalkozás egészét illeti. Nem helyesli azt, hogy a 18-19. sz. elejének rendkívül értékes - mert oly ritka - műszaki dokumentációjának egységét megbontották: kiemelték a térképeket, tervrajzokat az ügyiratok mellől (hisz azok mellékletei voltak), s most már csak nehézkes módon lehet keresgélni a 644