Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 3. szám - KRÓNIKA - Dávid Lászlóné: Beszámoló a Helytartótanácsi térképek katalógusa II. című kiadvány vitaüléséről / 643–652. o.

tervekhez tartozó ügyiratokat. — Az esetleges elhelyezési (nagyság) problémától eltekintve, nem a dokumentum — jelenleg a térkép —, hanem a róla készült dokumentációs lap csoportosításával kell az adatszolgáltatást végezni. A harmadik elvi észrevétel: a munka második fázisában, amikor a kiemelt térképekről katalógust (alapfelvételt) készitettek, és a harmadik fázisban, amikor e katalógusok egy részét, de átszerkesztve a jelen kötetben kiadták, nem vették figyelembe az adatszolgáltatás alapelveit, különösen nem a szabványosság (ezen belül a terminológia), az elégségesség és az objektivitás törvényeit. Ez még elméletileg is megállapítható. Ugyanis: a magyar nyelvű katalogizálást (alapfelvételt) kiváló levéltáros-történész kollektíva készítette ugyan, müszaktörténeti szakismerettel azonban egyenetlenül rendelkezett*, továbbá a katalogizáláshoz kiadott munkautasitás korlátozott adattartományu és geodéziai súlypontú volt; végezetül pedig a térképek többsége latin, német nyelvű, a rendelkezésre álló szótárakban viszont a műszaki kifejezések részint hiányzanak, részint pedig nem megfelelő magyarításban szerepelnek. Eleve kétséges tehát egyrészt az, hogy a térképeken szereplő valamennyi adatot (az adattartomány egészét), azokat egységesen azonos terminológiával (jő fordítással, helynév stb. írással) feltárták a katalogizálás során, másrészt pedig az, hogy a jelen kiadvány, amelyik lényegében az alapkatalógus átdolgozása, tartalmazza-e az eredeti adatokat. — A hiányzó adat ugyanis a kutató számára nem létezik, a téves adat pedig félrevezeti. A nem megbízható adatszolgáltatás rosszabb, mint a dokumentáció hiánya. Az elvi megállapításhoz kapcsolódó gyakorlati észrevételei: Az alapkatalógus még feltüntette az eredeti (helytartótanácsi) jelzeteket — tehát még megtartotta a térképeknek az iratokkal való kapcsolatát, a kiadvány azonban már nem, csupán az uj, a térképtári jelzeteket közli. Pedig megtehette volna: az egész kötetben minden térképnél azonosan ismétlődő "S 12. Div. XIII." jelzetrész helyett az eredeti jelzetet lehetett volna írni. Az említett három adatszolgáltatási alapelv szuróprőbájaként megnézte egy térképnek az eredetijét, annak alapfelvételét, valamint a kiadványban szereplő katalógusát. A 950. sz. térképnél mindkét katalógusból hiányzik egy határrész neve (Pottony), nem szerepel a kert és a kocsma, s az egyik helységnév nem a térkép, hanem a Lipszky alapján csak magyarul található (Liptőujvár Hradek helyett), s erre a kötet helynévmutatója sem utal. - Kétségtelen, hogy egy próba alapján nem szabad általánosítani, de az eredmény alapos gyanút kelt, mert ebben az esetben megsértették a dokumentáció említett alapelveit. Nem tartja helyesnek a kötet latin rövidítés-rendszerét. Egyrészt a katalógus magyar szövegében így keletkező furcsa, nehézkes szövegezés miatt, másrészt és főleg: a térképek eredeti latin, német szövegét az alapkatalogizálásnál magyarra fordították, most viszont a magyarul szereplő fogalmak egy részét ismét latinra fordították. Ez ujabb terminológiai tévedésekre — s igy a kutató félrevezetésére — ad bőséges lehetőséget. A kötet tárgymutatójánál próbaként a malmokat ellenőrizte, s azt állapíthatta meg, hogy ott csupán a malomtérképek találhatók, vagyis a katalógus 3. pontjában szereplőek. A katalógus 5. pontjában megadott, vagyis a más vonatkozású térképeken szereplő egyéb malom ábrázolások már nincsenek mutatózva. (Mint ahogy az 5. pontban említett más egyéb tereptárgy sem.) Márpedig a malom e korszaknak egyik legfontosabb gépe, jóformán az egyetlen erőgépe, rendkívül hasznos lett volna, ha a mutató 645