Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 3. szám - IRODALOM - Pecze Ferenc: A szomszédos országok újabb igazgatás- és jogtörténeti munkái / 628–635. o.

szerző az oszmán uralom, az 1878-1918

, majd a szocialista államiság kezdeti éveinek időszakaira tagolta. A fennmaradt első jogforrást a 9. század elejére (803-814) datálják. Erről a Krum-kán törvényről a könyv polemizál N. P. Blagoev nézetével, aki annak történeti hitelét kétségbe vonta s bizánci legendának tartotta. Felsorakoztatja még Aszen és a raguzaiak szerződését, a bizánci eklogát, valamint a földtörvény teljes szövegét stb. A jől szerkesztett gyűjtemény az oszmán feudalizmus dokumentumait erősen megrostálta, mivel a kanunnamék idegen hatalom jogát képviselték. Ezek árnyékábán viszont a hazai szokásjog meghatározott körben hatékonyan érvényesült. A 19. század utoldő negyedétől (1878) megnyilt felívelésben a polgári átalakulás lehetővé és a nemzeti felszabadulás valóra vált. A jogforrások élén az 1879. évi tarnovói alkotmány (1893, 191 l-es módosításokkal) helyezkedett el. Egymás után születtek a birósági törvényt, továbbá az ipart, a dolgozók munkaviszonyát, egészségvédelmét és balesetmentes munkafeltételeit szabályozó normativák. Fontosak még a szociálpolitikai, a szerzői jogi, a találmányi jogi rendelkezések. Később a törvény a munkakötelezettséget vallási alapon megkülönböztette s a mohamedán leányokra nem vonatkozott. A békebiróságot konstituáló törvényt is kiadták. Mindkét könyv behatóan taglalja a burzsoá államvédelmi jogalkotást. Ennek indokolásául a reakciós kormányzat az első világháború utáni években a német, szerbiai, USA stb. normatívakkal érvelt. Bírálatukban F. Miikova a jogtörténet-tudomány nemzetközi együttműködésében a mi kiadványainkból ismert munkáira is támaszkodik. A gazdasági válságban a népi blokk a diktatúrát átmenetileg megtörte, de az adóstörvények (1932) csupán palliativ jellegűek voltak. A második világháború ellenállási mozgalmának dokumentumai a szabadságjogokért és a szomszéd népekkel való barátságért szálltak síkra. Az adatgazdag anyag az un. "törvény az emberek feletti ítélkezésről" jogforrást a bolgár tudományban uralkodó felfogásban tárgyalja. Irányadónak M. Andreev, Kam vaprosza za proizhoda i szascsnosztta na zakón szoudnij ljudam (Annuarie de l'Université de Sofia - Faculté de Droit, Vol. XLIX. 60 p.) írását tekinti. A IX-X. század fordulójára datált forrás bulgáriai keletkezési helyét azonban, pannóniai vagy morvaországi eredet szembeállítással, J. Vasica cseh filológus és A. F. Schmid osztrák jogtörténész vitatták. A kérdés a Bizantológus Társaság kongresszusán is szerepelt, ill. arról többen (Splawinski, Troicki, Zuzek és mások) szintén nyilatkoztak. Egykori "szerzőjéről" és személyi hatályáról (hadnépre vagy tágabb körre vonatkozott-e) eltérő verziók születtek. Ezekre Horváth Pál egyik könyve kapcsán a mi szaksajtónk is emlékeztetett (Magyar Tudomány 1968. 9. sz. Jogtudományi Közlöny 1974. 3. sz.). A vitáktól függetlenül a fent vázolt gyűjtemények a bolgár sajátos jogfejlődésről egészében alaposan tájékoztatnak és feladatukat sikerrel oldották meg. Egyúttal az egyetemes jogtörténeti vagy a komparatisztikai kutatásokhoz a külföldi szakembereknek is megbízható ismereteket szolgáltatnak. Ugyancsak a múlt évben, az előbbi kötetekkel egyidőben, jelent meg a bolgár jogtörténetirás további nagyobb munkája. Mindezek együttvéve az ország szakirodalmának viszonylag jelentős súlyáról-értékéről és arányairól tanúskodnak* az ottani egyéb irások témaorientációját, valamint fontosabb vitakérdéseit is jelzik. A legújabbak között M. Manolova, Ruszija i konsztitucionnoto usztrojsztvo na Iztocsna Rumelija (Szofija, 1976. 220 p.) c. müvet a Bolgár Tudományos Akadémia Kiadója fémjelezte. A nemzetközi erőviszonyok kapcsán a Berlini Kongresszus vonzatában Ausztria-Magyarország, Oroszország, Anglia és más hatalmak diplomáciai sakkhuzásai631