Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 3. szám - ÉVFORDULÓK - Ladányi Sándor: Ráday Pál / 607–619. o.

Ráday Pálnak tiszte során sokfelé kellett kiterjednie gondjainak s eljárnia az előforduló, igen felszaporodott ügyekben, amiért is rövidesen szükségesnek bizonyult egy ágens (32) egész munkájának kizárólag az egyház számára való lekötése. így hivták életre az egyetemes egyház ágensi hivatalát minden bizonnyal már 1713-ban. Ettől kezdve a magyarországi és erdélyi protestáns egyházak a központi kormányszervek mellett állandó megbízottakat, ügyvivőket (ágenseket) tartottak. Az utóbbiak feladata az volt, hogy a kormányszerveknél egyházuk és hitsorsosaik ügyeit képviseljék, ügyes-bajos dolgaikban, sérelmeik orvoslásában eljárjanak, s azok kérvényeit, folyamodványait, vagy panaszait, utasítás szerint formába öntsék, mellékletekkel felszereljék és a megfelelő helyen benyújtsák, az ügyek elintézését pedig sürgessék (esetleg, ha az egyház érdeke ugy kívánta, késleltessék), az illetékes tisztviselőket tájékoztassák, másfelől az egyház egyetemes főgondnokát az ügyek előmeneteléről, a kormányszervek szándékairól tudósítsák. A Helytartótanács felállítása (1724) után külön ügyvivő tevékenykedett a Magyar Királyi Kancelláriánál Bécsben és a Magyar Királyi Helytartótanácsnál Pozsonyban, majd Budán. Az ágensek szerepe különösen az 1715. évi 30. te. életbelépte után növekedett meg, amikor is a vallásügyek tárgyalását az országgyűlés kezéből kivették. A magyarországi protestáns egyházak közjogi helyzetében uj korszakot jelentett az 1715. évi 30. és 31. törvénycikkek életbe léptetésé. Az uj törvény kiveszi a vallásügy tárgyalását az országgyűlés hatásköréből, s ebben az 1604. évi 22. te. később, az országgyűlés hozzájárulása nélkül betoldott 9. §-ára emlékeztet, amelyet azután az 1606. évi bécsi békekötés első cikkelye el is törölt. De azzal, hogy 1715-ben megismétlik a soproni és a pozsonyi országgyűléseknek a csonka vallásszabadságra vonatkozó végzéseit és — ha megszorításokkal is — ugy rendelkeznek, hogy mindenki csak saját nevében tehet panaszt, a közösség, az egyház nevében nem, helyet adnak a jogos panaszoknak, s némileg alkotmányos színezetet nyernek. — A "királyi magyarázatok" kifejezés ugyanakkor I. Lipót önkényes rendelkezéseit erőszakolja a protestánsokra. A restaurációra törekvő, az ellenreformációval szövetkezett abszolutizálódó államhatálom e sajátos törvényben egyelőre elérte célját: külsőleg, az országgyűlésen és a hatóságok jelentős részében biztosítja a katolicizmus lendületes előretörését, hódító munkáját, a protestantizmust pedig, az ellenállás természetes alakulatát visszaszorítja, szervezkedési lehetőségét minimálisra csökkenti — mindennemű gyűlést a király tudta és előzetes engedélyezésétől tesz függővé —« A következő lépés a helyi önkormányzati szervekben a még nagy tömegű protestáns köznemesség háttérbe szorítása lesz a dekretális eskü kötelezővé tételevet A vallási türelmetlenség és a gyűlölet féktelen lobogása miatt a királyi hatalom vallásügyi hatásköre egyre terjed, aminek alkotmányjogi szempontból is nagy jelentősége van, hiszen ez éppen a rendek szuverenitását képviselő országgyűlés rovására növekszik. Az 1712-1715. évi országgyűlés e két vallásügyi törvénycikke az utolsó országgyűlési intézkedés a vallás szabad gyakorlásának ügyében 1792-ig; törvénybe iktatja a korlátozott vallásszabadságot, ez pedig II. József Türelmi Rendelete ellenére is az 1790-1792. évi 26. te. megalkotásáig érvényben marad. Az 1715. évi 30. te. a vallási sérelmek vizsgálatára "vegyes bizottságot" hozott létre (Mixta Religionaria Commissio-, "vegyes", mert a király képviseletében és a karok és rendek részéről egyaránt részt vettek benne; tehát nem azért volt "ve612