Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 3. szám - ÉVFORDULÓK - Ladányi Sándor: Ráday Pál / 607–619. o.

gyes", mintha különböző felekezetűek "vegyesen" lettek volna tagjai!). Ennek a Bizottságnak Ráday Pál is tagja és igen fontos szereplője lett. Széleskörű levelezésbe kezdett, hogy megszervezze a Bizottság református tagjait, s kialakítsa közös álláspontjukat. A Bizottság 1721. március 15-én, Pesten tartja első ülését Az első nehézség: a Bizottság ülései alatt a protestánsok nem tarthatnak istentiszteletet, mert "nem sértheti meg a Bizottság Pest város kiváltságos jogát". A Bizottság munkáját akadályozza, majd lehetetlenné-eredménytelenné teszi, hogy alapvető ellentétek vannak a két tábor között: a protestánsok a nagy, országos, elvi jelentőségű sérelmeiket akarják először tárgyaltatni, hogy a részletes panaszok elintézésére meglegyen a már szükséges jogi alap és kiinduló pont. Ezzel szemben a katolikusok szerint ez nem tartozik a Bizottság hatáskörébe, mert az 1715. évi 30. te. a jogi alapot elegendőképpen tisztázta, s a Bizottság pusztán annak megállapítására hivatott, hogy vajon a protestánsok egyes panaszai az 1681. évi 25. és 26., az 1687. évi 21. törvénycikkek, valamint a végrehajtásukra kiadott királyi leiratok, rendelkezések szempontjából valóságos sérelmek-e, vagy pedig jogtalan követelések. A Bizottság munkájának eredménytelenségét látva a király júliusban — az aratásra hivatkozva — elhalasztatja az ülést (33). A Mixta Religionaria Commissio 1721. november 26-től december 18-ig Pozsonyban újra ülésezett. Erre vonatkozó adatokat Ráday Pál jegyzett fel (34). Ujabb szünet után 1722. február 20-án ismét Pozsonyban ültek össze (35). Az 1722. júniusában megnyilt országgyűlés idejére a Vallásügyi Bizottság már szétoszlott. Utolsó ülését május 6-án tartotta (36). Az ellentétek annyira elhatalmasodtak a tagok közt, az álláspontok annyira megcsontosodtak, hogy már nem is tartottak közös üléseket, s jelentéseiket is külön-külön küldték fel az udvarhoz. Az ezekre adott válasz lesz a Carolina Resolutio 1731-ben és 1734-ben. Az 1722-1723. évi országgyűlésen az udvar legfontosabb kérdése a Habsburgház leányági örökösödésének keresztülvitele volt. Ez mérsékletre indította az uralkodót a protestáns rendekkel szemben mind belpolitikai, mind külpolitikai szempontból (a protestáns hatalmakra is tekintettel kellett lennie). Az adott viszonyok kőzött nem volt akadálya a protestáns prédikátorok diétái szolgálatának^ Református részről Kenessey István 1722. május 28-án kelt levelében e tisztre Csuzy Józsefet javasolta Rádaynák (37). Az országgyűlés legfőbb kérdése, a leányági örökösödés nem váltott ki vitát. Maga Ráday is támogatta az ügyet (38). Ugyanis a protestánsok azt remélték, hogy ha ez az udvar számára igen fontos ügy simán és gyorsan keresztülfut az országgyűlésen, akkor a királytól kedvező döntést kaphatnak a vallásügyben. Az örökösödési szerződés miatt azonban az udvari emberek a vallásügyi kérdéseket kirekesztették a tárgyalásból, igy a Vallásügyi Vegyes Bizottság irataival az országgyűlés nem foglalkozott (39). A protestánsok tiltakozni próbálnak, beadványokat készítenek. Ráday maga viszi az uralkodó elé, ahol "szivet hóditó beszédével" (40) adta át azt Ennek lett eredménye a király 1723. június 12-én kiadott ujabb mérséklő szándékú rendelete (41). Meginti a vallásgyakorlat akadályozóit és figyelmezteti a törvényhatóságokat, hogy a földesurak erőszakos térítéseit eltürniök nem szabad, a klérust pedig arra, hogy protestáns prédikátorokat ne idézzenek a szentszék elé. Az 1722-1723. évi országgyűlés időszakában kiadott királyi resolutiőkból tisztán meglátszott, hogy az 1715. évi 30. te. alapján a vallásügyi problémák szabályozása többé már nem az országgyűlés, hanem az uralkodó jogköre. 613