Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 3. szám - ÉVFORDULÓK - Ladányi Sándor: Ráday Pál / 607–619. o.

egyház összes egyetemesebb jellegű ügyeinek kézbevételekor, valósággal a rábizott és magára vállalt hivatalos kötelességeket végezte, - bizonyitják a leveleiben elszórt, erre vonatkozó utalásai is. 1725. április 10-én pl. azt írja Losoncról (eddig ismeretlen személyhez), hogy "ha ő kegyelmetek tovább is igy cselekszenek, én is bizony, a mit az atyafiak reám és Hellenbach uramra bizták, lemondok mindenről" (22). A tiszántúli egyházkerület szuperintendenséhez irt levelében (23) pedig ugy emlékezik meg correspondentiája folytatásáról, mint amellyel "az atyafiak által reá bízott hivatal szerint tartozik". Kocsi Major István, a samarjai református egyházkerület püspöke 1732. február 15-én kelt, Ráday Pálhoz irt levelét "ecclesiarum Helveticae Confessioni addictarum per regnum dispersarum supremus curator"-nak címezte (24). Mindezek mellett Ráday egyetemes főgondnoki tisztének a hivatalos egyház általi elismerését az a tény is bizonyltja, hogy a bodrogkereszturi konvent (1734) jegyzőkönyve "supremus ecclesiarum Helvetlcae confessioni addictarum in regno Hun gariae curator"-ként örökítette őt meg. (25) Ráday roppant széleskörű levelezést folytatott. Az ő kezébe futott össze az egyházi élet minden szála*, a vallási sérelmek tömege zúdult hozzá, s az állami szervekkel és a katolikus egyház nagyjaival ő tartotta a kapcsolatot. Bár a világi hatóságokkal való érintkezésre s a felekezetközi helyzet a protestánsokra káros irányú alakulásainak figyelemmel kisérésére, azoknak alkalmas- időbeli közbelépésekkel való megakadályozására volt rendelve eredetileg az egyetemes főgondnoki hivatal, Rádaynak mégis valamennyi kisebb, helyi érdekű, de lényegbe vágó egyházi és iskolai ügyben kikérték a tanácsát vagy utasitását, s ő külön felszólítás nélkül sem mulasztotta volna el közbenjárni vagy véleményét nyilvánítani még kisebb dolgokban sem. Nemcsak fölkeresi az esztergomi érseket, hogy élőszóval való bővebb értelmezését kérje a király 1714. évi vallásügyi rendeletének, s ugyanazon rendelet kapcsán a sárospataki főiskola helyzetéről is informálja őt, hanem részletes utasítással látja el a Zemplén vármegyei református nemeseket a kollégium érdekében szükséges fellépés mozzanataira vonatkozólag. — Nemcsak maga megy el többször Bécsbe audienciára a király elé, s pontosan tájékoztatja a más alkalomból ott tartózkodókat teendőik felől, hanem alkalomadtán arról is többször gondoskodik, hogy az egyes ügyek kedvező elintézésének kieszközlésére az egyházak képviseletében megfelelő egyéneket küldjenek fel, sőt a felterjesztések gondolatmenetének vázlatát is megadja, a delegátusokat kioktatja a leghathatósabb argumentumokra. — Nemcsak az országos jellegű protestáns ügyek érdekében viv az országgyűlésen kemény harcokat, hanem az ellen is küzd, — bár eredménytelenül, — hogy Debrecenre rákényszeritsék a római katolikus plébánost. Idejében megteszi az intézkedéseket hogy a pesti commissio elé részletesen beterjesszék a protestáns egyházakat 1681 óta ért sérelmeket, s hogy a protestantizmus érdekeinek védelmére a commissio tárgyalásai közben a megbízottak kellő számmal helytálljanak. Az 1715. március 31-én Dömsödön tartott "papok gyűlése" (26) miatti zaklatások elkerülésére közli a megfelelő mentségeket. Elkobzott könyvek dolgában jár közben (27). Részletesen indokolt utasításokat ad az ifj. Csécsi János tanár és Azari Nagy István lelkész között Sárospatakon oly nagy hullámokat vert viszály ügyeiben. (28) Gondoskodik az eleinte a lutheránusokkal közösen tartott, majd később külön református ágens fizetésének rendes folyósításáról. Különös figyelmet fordit arra, hogy a két protestáns egyház közötti testvéri viszony ne lazuljon, sőt ha ennek valami jelét tapasztalja, azonnal megkeresi rá a gyógyszert (29). Mindezek mellett gondoskodik a megüresedett dunamelléki szuperintendensi tiszt betöltéséről (30), s az egyházkerületi gyűléseken ha csak teheti részt vesz (31). 611