Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 3. szám - ADATTÁR - Kisasszondy Éva: Garay János levelei a Tolna Megyei Levéltárban / 589–594. o.

Szüleihez irt leveleit mindig mélységes szeretet és aggódás hatotta át. Első­sorban családi problémáiról, egészségi állapotáról és anyagi helyzetéről számolt be. Sokszor próbálta azonban titkolni is a valóságot, hogy ne keseritse ezzel ezer­nyi gonddal küszködő szüleit. 1831-ben a következőket irta édesanyjának: "Amit kedves Anyám idegen emberektől a Mérvért utján megtudott, hogy je­lenleg nincs állásom, sajnos - igaz. Látom be kell vallanom, pedig mindent meg­tettem volna, hogy ezzel szegény szülőimet ne szomoritsam " 1844. december 22-én igy irt helyzetéről: "Kristofek Feri jő rokonom s barátom alkalmasint hirül vitte már mily szenve­dő állapotban talált, s hagyott el legutóbbi ittlétekor. Bajom azóta teljesen kifejlett s mondhatom, életemben ritkán szenvedtem egyegyannyit, mint e bajomban: három teljes hétig nem valék ura sem kezeimnek, sem lábaimnak, folyvást bujdozott benne a köszvény Mind ezen idő alatt nem a legjobb lelkiállapot is nem kevéssé gyötrött', magam ily súlyosan betegen s az egész hónap alatt egy fillér kereset sem!" Szüleinek irta le részletesen Garay első feleségének és gyermekének tragikus halálát. Majd második házasságának boldog éveiről és három gyermekének fejlődésé­ről számolt be leveleiben. Mindig tudósitotta szüleit a jelentős pesti eseményekről: "az állandó hidon már folyvást dolgoznak, tehát mégsem tartozik már az álmok országába egy Buda és Pest közötti állandó hid, s nemcsak fiaink, de ime magunk is megérjük azt. A magyar szinház Ugye, a folyvást tartó országgyűlések miatt, mely sok magyart tart távol Pesttől, a télen nagyon érzette a hideget, de ezt is jobbra for­dulni reméljük." 1839. november 28-án a költő boldogan újságolta szüleinek, hogy felvették a Magyar Tudós Társaság soraiba: "íme itt egy levélnek másolata, mellyel f. h. 25-én csendes magányomban meg­lepettem. A levél a Tudós Társaság elnökétől jött s igy szól: "Uram, a Magyar Tu­dós Társaság nagygyűlése nov. 23-án tartott ülésében szavazatok többsége által Ke­gyedet költői dolgozatai tekintetéből levelező taggá választván, ezt ezennel hivatalo­san s egyszersmind szives örömest hirül adom... " Ami engem illet, literátori pá­lyámat fényesebben és szebben semmi sem koszoruzhatá, mint ezen országos inté­zettől nyert kitüntetés, mely helyet és széket ad hazám legjelesebb s legtiszteletre­méltóbb férfiai közt." Sokat irt leveleiben hirlapirői gondjairól 1837-ben Pozsonyban telepedett le, mert az Orosz József által szerkesztett "Hirnök" cimU lapnál vállalt állást. 1839-ben megvált a laptői véleménykülönbségek miatt. Így irt erről: "Már most tökéletesen s mindenestül Pesten vagyunk! egyhamar ki sem mozdu­lok többé, — csak egy Pestje van hazánknak. Mint a kánya körmeiből kiszabadult csirke örülök, hogy megmenekedtem egy oly összeköttetés örvényéből, hol sem lelki nyugtom, sem hatásköröm nem volt... Engem az asztalhoz szegzett összeköttetésem s lelketlen forditővá kárhoztatott, egy rőfnyi kört szabott élőmbe..." Amikor a "Regélő Pesti Divatlap" szerkesztője lett, gondoskodott arról, hogy szülei is ismerjék meg kiadványát: 591

Next

/
Thumbnails
Contents