Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 3. szám - ADATTÁR - Kisasszondy Éva: Garay János levelei a Tolna Megyei Levéltárban / 589–594. o.

"az uj esztendőtől fogva minden héten újságszámot küldvén, majd többször leszen alkalmunk értekezni. A Regélő édes mama cimére járand, mint asszonyi újság, s minden héten kétszer kell érte kUldeni a postára." Sőt előfizetők gyűjtésével is megbizta szüleit: "Ide zárok 24 hirdetést a Regélőről, 12-őt Stann Feri számára, 12-őt édes szüleimnek, osszák el ismerőseik között, talán akad egy-két előfizető rajok..." Amikor terhessé vált számára a szerkesztői munkával járó sok gond és lekötöttség, igy panaszkodott: "Valóban, mióta ezzel a hírlappal vesződöm, ön érzéseimmel oly keveset lehet foglalkoznom, hogy alig várom az időt, mely e terhes foglalatosságtól végre valahára meg fog menteni." Érdekes adatot találhatunk "Az obsitos" cimü müvének korabeli sikeréről. Szekszárdon is gyorsan elterjedhetett a hire, mert szülei kérték, hogy küldjön egy példányt a kötetből, amiben megjelent. Garay igy válaszolt 1843. november 19-én: "Az Obsitost nem küldhetem el, mert a magam példánya azon pillanatban ki volt kölcsönözve, mindazonáltal könyvárushoz küldöttem, azt kedves szüleim számára külön is megvenni szándékozván, de ott meg azt a hirt vevém, hogy a IV-dik kötet, melyben a kérdéses költemény foglaltatik, elkelt." Ha őröm érte a költőt, azt rögtön megosztotta szüleivel. 1844. december 22-én irta, most vette a hirt, hogy "tegnap, szombaton este 1/2 9 órakor a tudóstársasági nagygyűlésben Verseim 100 arany jutalomra ítéltettek... E körülmény egész jövendőmre befolyásul leend, s ennek a megtiszteltetésnek tán jobban örülök, mert a pénznek nagy része, fájdalom, nem az én, hanem mások zsebébe jut..." Nagy megtiszteltetés volt Garay számára az, hogy 1848-ban egyetemi katedrát kapott: "Engem az oktatási miniszter ápril közepe táján magyar nyelv és irodalom ideiglenes tanárává nevezett ki az egyetemnél, s én, aki soha tanitő nem voltam, minden készület nélkül ott álltam a pesti, még pedig forradalmi ifjúság előtt. Éjjel nappal kellé készülnöm, mert elődöm tanitmányát nem igen akartam, s nem is nagyon használhattam." Két kötetes müvet tervezett a költő "A magyar irodalom története" és "Nyelvészet" címmel, de nem sikerült ezt a munkát befejezni. Öccsének, Alajosnak elsősorban politikai és esztétikai nézeteiről irt. Ezekből a levelekből tűnik ki leginkább, hogy teljes sziwel a reformkori haladók táborában volt. "A Pesti Hírlapot én is igen szeretem, s járatom" - irta 1841-ben Kossuth lapjáról. Végig figyelemmel kisérte az országgyűlésen vivott harcokat — amikor Pozsonyban élt közelről is látta a küzdelmeket. 1841-ben irta a diétáról: "Bizony, nagyon is bebizonyította'csak a legközelebbi országgyűlésen is nemességünk, hogy nemcsak magának, de másnak is akar, sőt nemcsak akar, de tesz és tett is." Az 1839-40-es országgyűlés legfőbb vívmánya ugyanis az volt, hogy engedélyezte a jobbágyok önkéntes örökváltságát. Amikor viszont Garay ugy látta, az országgyűlés nem tud semerre sem előre lépni, hanem csak üres szócséplés folyik a diétán, akkor bírálta is. 1843-ban irta a következőket: 592