Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 1. szám - Kanyar József: A levéltárak és a történelemoktatás / 5–12. o.

Kanyar JóMsef: A LEVÉLTÁRAK ÉS A TÖRTÉNELEMOKTATÁS Amikor e konferencia megszületésénél bábáskodhattam, azért tettem örömmel, mert meg voltam győződve, hogy a magyar levéltárak mind az iskolai történelemoktatás szolgálatában, mind pedig a közművelődés területén: a nemzet történeti tudatának erősítésében, a szocialista hazaszeretet élesztésében jőval nagyobb eredményt értek el kiadványaikkal és sokszínű tevékenységükkel, mint amennyi e tekintetben közismert hazánk közvéleménye előtt. Ezért kétszeres öröm számomra az, hogy a Magyar Történelmi Társulat, a Kulturális Minisztérium Levéltári Igazgatósága, Somogy megye Tanácsa és Pedagógus Továbbképző Intézete, valamint Megyei Levéltárunk a mai napon megrendezhették országos konferenciájukat a muzeumok után, amely napjainkban egyre nagyobb időszerűséghez jutó témát tűzhetett napirendjére: a levéltárak és az iskolai történelemoktatás problematikáját. A vitaindító előadások két irányból közelitik meg a konferencia programját. Én a levéltárak, Gyapai Gábor kollégám pedig az iskolák oldaláról összegzi majd a véleményét a történelemoktatás és a levéltárak kérdéskomplexumáről. Erősen remélem, hogy a két főreferátum, sokszínű korreferátumokkal és hozzászólásokkal, egymást kiegészítve eredményesen szolgálják közös céljainkat. Mielőtt mondandóm érdemi részéhez kezdenék, legyen szabad néhány általánosabb megjegyzést tennem. 1. Napjainkban rendkívül izgalmassá vált a történettudományok müvelésének és tanításának a kérdése. Nem véletlenül foglalkozott a Magyar Történelmi Társulat elmúlt évi közgyűlésén is a történelem, mint diszciplína és mint iskolai stúdium cimü témával Berend T. Iván akadémikus, aki társadalomtudományi oktatásunknak uj alapokra való helyezését sürgetve megállapította, hogy a természettudományok oktatásának 50% körüli részarányával szemben a társadalomtudományi képzés órakerete hazánkban mindössze csak 12, illetve 14%-os. Egyre világosabbá válik számunkra, hogy e tekintetben az iskolai történelemoktatás segítségére kell sietnünk, védekezve történeti tudatunk további erodációja ellen, elmélyítve és növelve a történelemoktatás hatékonyságát, gátat vetve annak a szemléletnek, amely a tantervek és tantárgyak perifériájára, oktatási rendszerünk "második csatornájára" engedte leszorítani a történelemtanítást, még az érettségi vizsgák kötelező tárgyai közül is "száműzve" azt. Es felemelve a szót olyan tendenciák ellen, amelyek némely iskolatípusban alig húsz percre zsugorították össze a történelemórákat és némely főiskolatipusról, mint pl. a tanítóképző főiskolákról pedig száműzték a történelem oktatását, olyan fiatalokra bizva majd népünk jövendő nevelését, akik a főiskolai rangra emelt uj intézményekben nem is hallgattak történelmet. Nem tudom, hogy ezt a luxust, melyik kis- és nagy nemzet engedheti meg magának? 2. E kérdéskomplexum egyik gazdája a Magyar Tudományos Akadémia és az Oktatási Minisztérium Közoktatási Bizottsága "Történelem és társadalmi ismeretek Munkabi5