Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 3. szám - Bariska István: A levéltárismeret középiskolai oktatásának kőszegi tapasztalatai / 511–517. o.

volna szem előtt tartani. Ehhez kellett volna igazodnia a tantervnek és a tanmenet követelményeinek is. Nem igy történt. Hogy milyen következményekkel járt, az az alábbiakban kiderül. Dicsérnünk kell ebben az eredeti elképzelésben, hogy egyszerre volt levéltári és irattári szemléletű. Legnagyobb erénye ennek a két szempontnak az egysége, egye* sitése volt. Igaz, vitatható elosztásban tálalva. A záróvizsgák központi követelményei azonban egyoldalúan csak irattári ismereteket kértek számon. A záróvizsgák után mo$t már tudjuk, hogy a tantervi elképzelés időközben gellert kapott. Nem belső okok miatt. Külső körülmények kény szeritett ék az egész képzést más pályára. A változás az 1976/77-es tanév elején történt. Bizonyos értelemben meglepetést okozott az a változtatás a második tanév elején, hogy a levéltári kezelői ismeretek oktatásán belül elsősorban az irattári ismeretekre kellett a hangsúlyt fektetni. Ezt a korrekciót azonban némi gyanúval és fenntartásokkal fogadtuk. Ha az irattári szempontú képzést nem a levéltárak szemszögéből valósit juk meg, helyrehozhatatlan egyoldalúság lesz az eredmény. Gyanúnk igazolódott. Az 1977 tavaszán kijelölt szó- és Írásbeli tételek kizárólag vagy túlnyomórészt iratkezelési és irattározási tárgykörben mozogtak. Az első tanév anyagának igen jelentős része, pontosan 32%-a már nem szerepelt a záróvizsgák követelményei között. Az uj elképzelés teljesen elhanyagolhatónak tartotta pl. a feudális és kapitalista kori igazgatás- és hivataltörténeti anyagrészt, Csaknem felesleges időtöltésnek bizonyult ennek alapján a forrástudományi alapvetés. Egyetlen kivétel volt ezen a területen. A cimertannak ugyanis megkülönböztetett helyet biztosítottak a szóbeli tételek között. Meglepő következetlenség. Nem indokolta ezt a cimeralkotás megújulása sem. MegitélésUnk szerint a túlzott igényekkel fellépő eredeti tananyag változtatására igen nagy szükség volt. Valóban elgondolkodtató, hogy a levéltári kezelői státusba kerülő fiataloknak szükségük van-e forrástudományi ismeretekre. Egészen biztosan nem. Az is kétségtelen ugyanakkor, hogy nem hiányozhat a hivatalés szervtörténeti alapvetés. Megkockáztatjuk ezt a kijelentést: a levéltárakra kacsintó irattári kezelői képzésnek ez utóbbira nagyobb szüksége van, mint a tételekben szereplő levéltártörténeti és levéltárszervezeti adatokra. Egy ilyen változtatást meg kell tudni indokolni. Mindenekelőtt határozott, uj célkitűzés alapján. Ezzel azonban az uj terv készítői adósak maradtak. Érzésem szerint a félidőben végrehajtott korrekció megfosztotta az anyagot a szervtörténeti alapismeretektől. Ennélfogva történetiségétől. A szóbeli záróvizsga tételeit kijelölő kollégák az irattár és a levéltár egységének erre a történeti természetére már nem voltak kíváncsiak. Az eredeti elképzelésből tehát a jót hagytuk el. Pedig csak a feleslegeset kellett volna lefaragni belőle s könnyűszerkezetessé tenni. Tankönyvek, jegyzetek A tantervi célkitűzésről, a tanmenetek tematikájáról és a képzés irányának megváltoztatásáról részletesebben kellett szólnunk. Enélkül ugyanis érthetetlenebb a nagyobb gond, az, amit a jegyzetek okoztak. Az OM Középiskolai Főosztályának Gimnáziumi Osztálya megbízásából dr. Komjáthy Miklós készítette a levéltártörténeti, az államigazgatási, a hatóság- és hivataltörténeti 111. szervtörténeti, valamint a forrás- (segéd-) tudományi fejezeteket. Az irattani és iratkezelési ismeretekről szőlő jegyzetfüzetet dr. Lakatos Ernő állította össze. Ez utóbbi tárgykör kb. 1 szerzői ivterjedelmet kapott, mig a Komjáthy-féle 513