Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 3. szám - Schneider Miklós: A levéltári ismeretek oktatásának néhány tapasztalata a pásztói Mikszáth Kálmán Gimnáziumban / 507–510. o.

lódó intézmények adottságainak figyelembevételével oldottuk meg. így a kéziratszerkesztés óráinak egy részét (mivel ebben a munkában a megyei levéltárnak van a legnagyobb gyakorlata) a levéltári órákon folytattuk le; a reprodukciós eljárások köztil a mikrofilmezést ugyancsak a levéltári ismeretek keretében ismertettük (sajnos az Országos Levéltárban tett látogatás alkalmával az akkor folyó felujitás miatt éppen a fotólabor és a xerox-mtihely munkáját nem nézhette meg az osztály). Teljes egészében a levéltári órán ismertettük a kézi lyukkártya-technikákat, mivel ilyen jellegű munkát (igy pl. a perem -lyukkártya alkalmazását) a megyében egyetlen közgyűjteményben sem folytatnak, csak a levéltárban. Felvetődik még ezen kivlil a könyvtári és múzeumi iratkezelésnek a kérdése is, melyet célszerű volna a levéltári ismeretek órán kiemelten is tárgyalni. Pásztón ebben a vonatkozásban annyit tettünk, hogy külön is foglalkoztunk a megyei közgyűjtemények irattári terveinek értékelésével. c) Már több alkalommal felvetődött annak szükségessége, hogy a közgyűjtemény kezelői ismeretek tanulóinak segítséget kellene nyújtanunk a kapcsolódó szakmákban nagy mértékben használatos latin, vagy latin eredetű szakkifejezések jobb megértéséhez és könnyebb elsajátításához. Ezért Pásztón — a levéltári ismeretek óráiból néhányat felhasználva — foglalkoztunk a latin nyelvvel is: ismertettük mindenekelőtt a latin nyelv helyét az egyetemes művelődésben, ezen belül a magyarországi fejlődésben, rámutattunk a nyelv legfontosabb olvasási (kiejtési) szabályaira, majd "A közgyűjtemények legfontosabb latin szakkifejezései" cimmel a tanulókkal elemzőén ismertettünk kb. 80 olyan szakkifejezést, amelyet a közgyűjtemények valamelyikében, vagy mindegyikében feltétlenül ismerniük kell. Az oktatás segédeszközeiül szolgáló je

gyzetek általában megfeleltek a célnak. Hiányosság egyrészt, hogy két év alatt nem jelent meg az általunk legfontosabbnak minősített diszciplína, az ügy iratkezelési ismeretek megfelelően tömör, a középiskolások gondolkodásmódjához alkalmazott összefoglalója. Másrészt alig tudtuk használni a közigazgatás törtéhetével foglalkozó jegyzetet, különösen annak első felét, amely tul bőven és a jegyzettől megkívántnál magasabb színvonalon nyújtotta az ismeretanyagot és sokkal tömörebb, csupán a legfontosabb fogalmakra szorítkozó szinte vázlatszerű jegyzetre volna szükség a történeti forrástudományokat illetően is. A jegyzetekben mutatkozó egyenetlenségeket Pásztón ugy próbáltuk kiküszöbölni, hogy az egész anyaghoz jól áttekinthető (bár kissé szűkszavú) vázlatot készítettünk, amelyet a tanulók maguknak leirtak. Ugy tűnik, hogy ennek a vázlatnak bizonyos bővítése elegendő alapul szolgálhat a vizsgára való felkészüléshez. Sokkal nagyobb gondot jelentett a levéltári ismeretek kapcsán az elengedhetetlenül szükséges szemléltetés és a gyakorlatok megszervezése. Ezekre vonatkozóan a levéltári ismeretek oktatói már semmiféle segitséget, iránymutatást nem kaptak, igy maguknak kellett a módszerek és eszközök lehetőségeit kidolgoznunk az adott viszonyainknak: megfelelően. Ezekre a módszerekre és lehetőségekre még újólag vissza kell térnünk, ezúttal csak néhány példát kívánunk felidézni a pásztói gyakorlatból. Igy a levéltári iratfajták ismertetését, amelyet részben fotókópiákkal, részben pedig a levéltárlátogatás alkalmával eredeti iratok bemutatásával oldottuk meg. Az ügy iratkezelési gyakorlathoz a helyi tanácstól kértünk nyomtatványokat, az iktatás gyakorlásához pedig a levéltári belső selejtezés során körjegyzőt iratanyagból kiselejtezett iratokat használtunk fel. Az iratanyag levéltári feldolgozásának gyakorlásánál ténylegesen rendezendő iratanyagot adtunk a tanulók kezébe (esetünkben éppen a pásztói gimnázium 1949-1954 közti 508