Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 3. szám - Schneider Miklós: A levéltári ismeretek oktatásának néhány tapasztalata a pásztói Mikszáth Kálmán Gimnáziumban / 507–510. o.

anyagát, valamint a söshartyáni szegkovács KTSz 1952-1960 közti iratait), hogy abban - megfelelő előkészités és állandó felügyelet mellett - elvégezzék a szükséges munkákat. Megjegyzendő, hogy a tanulók munkája, természetesen némi revízió után, az emiitett iratok rendezettségét eredményezte. A levéltár tudományos-közművelődési tevékenységének illusztrálására a levéltár saját kiadványait, a segédletek bemutatására pedig elsősorban a levéltár fondjegyzékét, valamint néhány kiválasztott raktári jegyzékét használtuk fel. Nem tul nagy eredménnyel járt a program szerint végrehajtott irattár látogatás (ismételten az osztály nagy létszáma miatt), de az Országos Levéltárban kapott tájékoztatás is meglehetősen sablonosra sikerült és igy a már meglevő ismereteikhez nem sok ujat adott a tanulóknak. Az oktatás kapcsán feltétlenül szólnunk kell az értékelés kérdéseiről. Kétségtelen, hogy a fakultatív tantárgycsoport osztályozása nehézkes, hiszen négy tárgy jegyeit kellene összevetni, de érdemes volna az illetékeseknek gondolkodniok azon, nem volna-e célszerű, éppen a tantárgyak nagyobb "tekinté]ye

,, érdekében valamiféle értékelést bevezetni. Pásztőn mindenesetre ahhoz a rendszerhez folyamodtunk, hogy minden félévben (és a záróvizsgán is) közöltük a tanulókkal: tul az eredményességen, teljesítményüket megfelelőnek, jónak, vagy dicséretesnek minősítjük-e. Az évközi ellenőrzés céljából 14-16 kérdésből álló röpdolgozatokat Írattunk, ez inkább a legfontosabb tényanyag rögzítését volt hivatva ellenőrizni, mig a tantárgy, az ismertetett anyag egészéhez való viszonyulás felmérése céljából kötetlenebb formájú (és szubjektivitást is megengedő hangvételű) írásbeli feladatokat adtunk (pl. az egyik levéltári kiadvány bemutatása, vagy rövid beszámoló arról, hogy mi tetszett a levéltárban, illetve, hogy a tanultakból kinek melyik anyagrész volt a legérdekesebb és miért). A tanulók némelyikének igen értelmes, kritikai észrevételeket is tartalmazó, a lényeg megragadását igazoló Írásai azt mutatták, hogy az oktatás módszereivel lényegében meg lehetünk elégedve. Tulajdonképpen erről tanúskodik a záróvizsga végeredménye is, hiszen mind a 16 tanuló eredményes vizsgát tett, közülük 3-4 kiemelkedő színvonalon. A vizsgáról egyébként el kell mondanunk, hogy ez az első alkalommal kissé problematikus volt a vizsgafeladatok megfelelő előkészítésének hiánya miatt: igy nehézséget okozott egyrészt az, hogy az azonos géppel, azonos formátumban, azonos technikával másolt iratok iktatása sokkal nehezebb, mint az eredeti iratoké, másrészt tisztázatlan volt a mutatőzási feladat: olyan műveletet kellett a tanulóknak elvégezniük, amilyent a valóságban nem végeznek sehol és éppen ezért ilyet évközben sem gyakoroltak. Ezeknek a problémáknak a kiküszöbölésére azonban már megkezdődtek az előkészületek: a beszámoló megjelenésének időpontjáig már lezajlik a levéltári ismereteket oktatók értekezlete a KM Levéltárt Osztálya szervezésében, amelyen éppen az egységes és megfelelő vizsgafeladatok kidolgozása szerepel a napirenden. Ha röviden összegezni kellene a két évig tartó.oktatási folyamat tanulságait, illetve eredményeit, akkor ezt a következőkben fogalmazhatjuk meg: a) A közgyűjtemény kezelői ismeretek tantárgycsoport hallgatói a kulturális élet egy sajátos területének belső világával ismerkedtek meg, más szemmel néznek a jövőben azokra az intézményekre, melyeknek munkáját közelebbről is láthatták, mint bármely más tanulótársuk. 509