Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 3. szám - Schneider Miklós: Terv és megvalósulás: az előkészületben levő uj levéltári segédlet néhány kérdése a debreceni kiadvány tapasztalatai tükrében / 499–505. o.

hatjuk az uj segédlet néhány kérdésének megvilágításához, a felmerülő kérdések megválaszolásához. Az uj segédlet típusának megválasztásánál mindenekelőtt azt kellett meghatározni, hogy milyen rendeltetéssel készüljön. Ebben a vonatkozásban egy pillanatig sem volt vita a segédlet tájékoztató jellegéről. A munka megkezdéséhez is lényegében ez a célkitűzés adta az indítékot, éppen ezért a részletek kidolgozása során is ehhez kellett alkalmazkodni. A debreceni kiadvány a levéltári anyagról adott tájékoztatás tudományos jellegU célkitűzésén tul megnevezett ugyan egy másikat is, a helytörténeti kutatómunka elősegítését, de ez a két célkitűzés lényegében szorosan kapcsolódik egymáshoz. Ugyanezt a szlovák kalauzokkal kapcsolatban ugy fogalmazták meg, hogy annak "fő feladata tájékoztatást adni a kutat óknak és a nyilvánosságnak a levéltárról, annak fondjairől, tudományos és más társadalmi hasznosítás céljából."(6) A célkitűzés, a rendeltetés meghatározásának a jelentősége egyébként abban rejlik, hogy az számottevően befolyásolhatja a segédlet jellegét, terjedelmét. Természetesen ez a meghatározó jelleg nem érvényesülhet minden esetben maradéktalanul, hiszen számos egyéb tényező is közrejátszhat a segédlet jellegének meghatározásában, így történt a mi segédletünk esetében is, amely számára egyértelműen a tájékoztató rendeltetést fogadtuk el. Márpedig ebben az esetben olyan segédletet kellett volna elképzelnünk, amelyik analitikus részletességgel ad tájékoztatást az anyagról. Ember Győző is említi ezzel kapcsolatban, hogy "a tudomány szolgálata szempontjából annál használhatóbb egy levéltári segédlet, minél mélyebb szintű levéltári egységek adatait közli."(7) Egy rövid számvetés azonban meggyőzött arról, hogy egy átlagos nagyságú megyei levéltár anyagáról készített analitikus segédlet olyan hatalmas terjedelmű kiadvány elkészítését tenné szükségessé, hogy annak kivitelezésére belátható időn belül nem kerülhet sor. Ezért terjedelmében korlátozottabb segédlettipus körvonalazását kellett elvégeznünk. Mivel az eddigi tapasztalatok azt mutatták, hogy a fondjegyzékek is eredményesen járultak hozzá a kutatók alapvető tájékoztatásához, az az igény fogalmazódott meg, hogy uj segédletünk lényegében a fondjegyzék kibővített változata legyen, amely — megőrizve annak felépítését — a fondokről több információt tartalmaz és igy megvalósítható vele az alapvető célkitűzés: a kutatók tájékoztatásának magasabb szintű megoldása. így uj segédletünk jellege alapvetően ugyanaz, mint a fondjegyzéké: a levéltári anyag rendszerét tükröző, szintetikus jellegű, magas szintű segédlet. Ezzel lényegében ugyanazt fogalmaztuk meg, amit a csehszlovákiai (ezen belül a szlovák) levéltárosok tűztek ki célul saját levéltári kalauzaik összeállításánál. Ennek a jellegnek a meghatározása egyben döntően megvonja a segédlet terjedelmi határait is. A segédlet egyes alapvető részeiben a maximális tömörségre, rövidségre kell törekedni, mert különben a tájékoztató jelleg szenved csorbát, illetve az információk közlése válik nehézkessé. Ennek megfelelően a segédlet felépítésével kapcsolatban a következő elképzelések alakultak ki. Mivel fondszintü (tehát magas szintű) segédletről van szó, amely lényegében szintetikus jellegU, a tájékoztatás érdekében gondoskodni kell arról, hogy a kutató ne csak az iratanyagról, hanem annak tartalmáról is kapjon valamelyes adatokat. A fondjaink tetemes százalékát kitevő numerikus rendszerű fondoknál ezt a legjobban azzal érhetjük el, ha megfelelő ismertetést adunk a fondképző szerv történetéről, hatásköréről, területi illetékességéről, szervezetéről és ügyviteléről. (8) Segédletünk egyik fő része tehát az a f ondókhoz, illetve fondtipusokhoz készített bevezető, amely röviden vázolja a fondképző szerv történetét (az általános mozzanatokon tul természete500